Szombat este – a Magyar Kultúra Napja alkalmából – Török Ádám és zenésztársai varázsolták Bartók zenei világát a solymári művelődési házba. A koncert bebizonyította, hogy a saját korában gyakran meg nem értett Bartók Béla művészete örök érvényű, a magyar néplélek olyan visszatükröződése, amely virtuóz zenészek közvetítésével különleges, katartikus élményt nyújt.
Az ünnepséget Lőrincz Beáta, Solymár Nagyközség Közművelődési Bizottságának elnöke ünnepi beszéddel nyitotta meg. A kultúranapi rendezvény otthont adott a Napút Művészeti Akadémia „Emberjelmez” című csoportos kiállításának is, majd a Bartók koncert után, a jazz klub adott lehetőséget három fiatal tehetséges zenész bemutatkozására.
Ifjú titánok a solymári Little Jazz Pubban
(Barcsik Gáza – a JazzMa portálon – ma megjelent írása)A solymári Apáczai Csere János Művelődési Házban a Magyar Kultúra Napja alkalmából képzőművészeti kiállítás, és a Mini együttes vonósokkal kiegészült fantasztikus Bartók műsora után a jazz kapta a főszerepet. A mindig jó hangulatú pinceklubban Márkus Tibor és az Equinox zenekar a házigazda, és havi rendszerességgel látnak vendégül szólistákat. Most három nagyon fiatal, még tanuló zenész érkezettEzért a házigazdákat csak Márkus Tibor és bőgőn Csuhaj Barna Tibor képviselték, hiszen az ének-, gitár- és dobszólam a vendégek szíves közreműködésével megoldódott. A Little Jazz Pub Márkus Tibor szellemes konferálásai miatt mindig is oldott hangulatúak a havi szeánszok, de a tegnap estét a folyamatos, nagyon magas színvonalú poénsziporka és a vendégek részéről a mosolyoffenzíva és konkrét örömzene jellemezte.
Egészen hihetetlen, hogy a három még szinte gyerek, fiatal felnőtt előadó milyen könnyedén és őszinte örömmel játszottak nagyon nehéz, szofisztikált, érzékeny műveket. A darabok standard-ek voltak, amiket előadhattak volna megúszós, iskolai darabként is, ehelyett azonban friss, ötletes és nagyon egyéni hanggal értelmezték újra a jól ismert darabokat. A szólók pedig egészen fantasztikusak voltak. Szczuka Panka kristálytisztán énekelt, Gyarmati Fanny gitározása nekem egyszerre idézte Bill Frisell és Mohai Tamás játékát, de a hang teljesen egyéni volt. Zombori Atus szólói és a kísérete is egyik kedvenc dobosom, Steve Gadd kemény, ropogós ütőhasználatát jutatta eszembe. Még a seprűzés is tiszta, feszes, teljesen újszerű módon hangzott. Nekem az est folyamán Panka és Fanny lebegő, utazó ének-gitár duója, valamint Atus vérbő, a dobszerelés minden elemét kihasználó, eksztatikus dobszólói jelentették a legemlékezetesebb pillanatokat. Nem fukarkodtak az energiával a fiatalok, a lelkes közönségnek tényleg tudásuk legjavát mutatták meg. A házigazdákon is érezhető volt, hogy nagyon élvezték a fiatalok vitalizáló jelenlétét. Köszönjük ezt a remek estét és nagyon jó rácsodálkozni, hogy mekkora tehetségek bukkannak fel a magyar jazz színtéren.
Az ünnepi est programjáról Barcsik Géza, illetve Kárpáti Zsuzsanna fotóit láthatják.
