Remek családi időtöltés a társasjátékozás és most már számtalan féle megtalálható az egyszerű „Ki nevet a végén?” típusú játékoktól kezdve a bővíthető stratégiai játékokig. Ahogy a legtöbb csomagoláson látható kis ábra is mutatja, akár 99 éves korig is remek szórakozást nyújt, nem beszélve arról, hogy a gyerekek szempontjából mennyi mindent fejleszt.
Az, hogy annyit lépünk, amennyit dobunk, s ezzel gyakorolni lehet a tő és sorszámlálást, hogy játszva rögzülnek a számképek, az egyértelmű. Azonban a társas készségekre és az érzelmi intelligenciára gyakorolt hatása ennél sokkal fontosabb. Játék közben fejlődik a gyerekek szabálytudata, monotónia-tűrése, megtanulnak szembenézni azzal, hogy nem kell feladni, ha valami nem sikerül rögtön, mernek és akarnak újra szembenézni a kihívásokkal.
Ehhez persze az a szülői hozzáállás is kell, hogy ne hagyjuk mindig szándékosan nyerni gyermekünket a különböző társas- és kártyajátékokban. A fele-fele arány az ideális, vagyis ha mindkét oldalt megtapasztalja. Átéli a győzelem örömét, miközben látja a mi viselkedésünk mintáján keresztül, hogy nem dől össze a világ, ha a játékban veszít valaki. Megtanulja a sikert nem mások rovására kárörvendve, hanem önmaga örömeként megélni. Így fokozatosan erősödik önismeretes és kudarctűrő képessége, ami képessé teszi majd arra, hogy ha az iskolában nem tud valamit elsőre tökéletesen megoldani, ne dühöngjön, ne adja fel, hanem próbálkozzon tovább. Az iskolaérett gyermek a rábízott feladatokat akkor is elvégzi, befejezi, ha nincs kedve hozzá.
Az iskolába lépő kisgyermek számára újak lesznek a társak, a felnőttek és a felé irányuló elvárások is. Számtalan olyan helyzettel kerül majd szembe, amikor önállóan kell megoldania valamit, hiszen a tanító néni nem tud kizárólag ráfókuszálni. Ahhoz, hogy könnyen tudjon mindehhez igazodni, arra van szüksége, hogy rendelkezzen a korosztályának megfelelő kommunikációs eszköztárral és merje is azt használni. Az óvoda erre jó szociális közeg, de a család is sokat segíthet. Vigyük játszótérre, játszóházba, családi és közösségi eseményekre és ne feledjük, mi magunk nyújtjuk a legkézenfekvőbb mintát.
Nekünk, felnőtteknek is nehéz sokszor elfogadható módon kifejezni és érvényesíteni a saját vágyainkat, érzéseinket, de azért fontos, hogy ebben segítsük a gyermekünket, mert a szociális érettség sok mindent kompenzálhat az iskolára való felkészültség egyéb területeivel szemben. Legközelebb erről lesz szó, de addig is játsszanak, kártyázzanak, társasozzanak örömmel minél többet!
A sorozat előző része itt olvasható.