Hogy fog írni a gyerek, ha messze elkerüli a ceruzát?

2222

Várható, hogy aki nem szeret rajzolni, annak nehézségei lesznek az írás elsajátításával is. A háttérben általában sikertelenség, kudarcélmény áll. Mit tegyünk, ha épp azok a gyerekek vonakodnak ceruzát venni a kezükbe, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a grafomotoros fejlesztésre?

Hát semmiképpen ne ceruzával rajzoltassuk őket! Szórjunk egy nagyméretű, lehetőleg élénk színű tálcára kb. 1 cm vastagon grízt és rajzoljanak abba. Ha nem tetszik a végeredmény, pillanatok alatt el lehet simítani és újraalkotni. Ugyanez a helyzet, ha bottal rajzolnak homokba, második szintként pedig jöhet az aszfaltkréta. A nagy felületekre történő rajzolástól fokozatosan közelítsünk az egyre kisebb méretű lapok felé. Amikor pedig elkövetkezik a várva várt pillanat, hogy ceruzát ragad a gyermekünk, válasszunk vastag átmérőjűt és/vagy háromszögletűt. A hagyományos ceruza csak az utolsó lépés legyen.

Direkt módon történő rajzoltatás helyett jó szolgálatot tehetnek a különböző témájú színezők, labirintusok, melyek azért is hasznosak, mert az írás- és olvasástanulás során az is fontos, hogy a gyermek meg tudja különböztetni az alakot a háttértől, illetve a részeket egészként tudja értelmezni. Régi gyereknaptár képeiből vagy akár családi fotókból magunk is készíthetünk puzzlét, így könnyen a gyerekek aktuális érdeklődéséhez igazíthatjuk a játékot.

A soralkotás, iránykövetés képessége szintén nélkülözhetetlen feltétele az írás és olvasás elsajátításának, ahogy az is, hogy a gyermek felismerjen egyszerű alakzatokat, le tudjon utánozni mozdulatokat, mintákat. Hogyan segíthet ebben a szülő? Ismét jó szolgálatot tehet a tükör, illetve az alakok, színek, formák felismerését, megnevezését úgy is gyakoroltathatjuk, ha kör, négyzet, háromszög stb. formájú tárgyakat keresünk a lakásban, szabadban. Rakjunk ki sorritmust különböző száraztésztákból. Mi elkezdjük, ő folytatja… Csoportosítsunk tárgyakat szín, forma, méret szerint, keressünk csak pirosat, vagy csak négyszögletest.

Az a képesség, amikor az egyik érzékelési síkon szerzett ismeretet egy másik érzékelési síkon reprodukáljuk, hívjuk elő, fontos a szövegértéshez, tollbamondáshoz. Ezt az átfordítási képességet segíthetjük, ha pl. bekötött szemmel ismertetünk fel tapintásról tárgyakat, vagy egyszerű formát rajzolunk a hátára és ki kell találnia, mi az. Kopogjon, tapsoljon, lépjen le hallott ritmust, próbáljon felismerni illatokat. Bátran vonjuk be a játékba minél több érzékszervét. Bevásárlás közben tegye ő a narancsot a zacskóba, annyit, amennyit mi mondunk. Számolni amúgy is praktikus mindenféle helyzetben, utazás, várakozás közben, és jó, ha minél többféleképpen tesszük: mutassuk az ujjunkkal, tapsoljunk, dobbantsunk valamennyit, dobjunk dobókockával.

S ha már a dobókockánál tartunk: legközelebb kiderül, hogy a számoláson kívül mi mindenre jó még a társasjátékozás.

A sorozat előző része itt olvasható.