Január 19. a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja. A magyar Országgyűlés 2012. december 10-én szavazta meg, hogy e napon minden évben megemlékezzünk a második világháborút követő tragikus eseményekről.
Orbán Viktor miniszterelnök az országos ünnepségen, a budaörsi Nepomuki Szent János-plébániatemplomban tartott beszédében úgy fogalmazott: a 20. század története arról tanúskodik, hogy amikor Magyarország elveszítette függetlenségét, akkor kitaszította, kifosztotta, elüldözte és végletesen kiszolgáltatott helyzetbe juttatta saját polgárait.
Ezért „a legkisebb esélyt sem adhatjuk egy olyan világ eljövetelének, amelyben hasonló rendeletek és listák születhetnek” – hívta fel a figyelmet, hozzátéve: csak egy szuverén ország erős kormánya képes megvédeni különböző nemzetiségű állampolgárait a külső erőktől és az azokat kiszolgáló belső csatlósoktól.
A kormányfő hangsúlyozta: hetven éve egy kitelepítésnek álcázott deportálás zajlott le Magyarországon és Európa más országaiban, és nem akadt egyetlen józanul gondolkodó felelős személy, beleértve a győztes hatalmak képviselőit is, aki szembeszállt volna ezzel. Azokban az időkben Európa „kétszer is kapitulált egymás után: először a nemzetiszocializmus, majd a nemzetközi szocializmus csábításának engedett” – fogalmazott, hozzáfűzve: szomorú közös nevezője a nemzeti- és a nemzetközi szocializmusnak, hogy „a kollektív bűnösség elve alapján egész népeket voltak képesek marhavagonokba terelni”.
A miniszterelnök beszédében hosszan méltatta a magyarországi németeket, szavai szerint a magyarországi sváb közösség Magyarország és a magyar kultúra szerves és elidegeníthetetlen része. A kormány támogatja az itt élő németek identitásának, kultúrájának megőrzését – mondta.
„A magyarországi németek szenvedéstörténete emlékeztessen minket arra, hogy az ember elidegeníthetetlen joga ott élni, ahová született. (…) Adjon a Jóisten elegendő kitartást és türelmet, hogy Európát megvédjük és megtartsuk. És adjon elegendő erőt, hogy a szülőföldön maradás jogát Európán kívül is érvényesíteni tudjuk” – zárta beszédét Orbán Viktor.
Forrás: MTI
VISSZAEMLÉKEZÉSEK (svabkitelepites.hu)
„A fiúiskolában kellett jelentkezni. Ott a Kitelepítési Bizottság regisztrált bennünket. Másnap Budaörs vasútállomásán áruszállító vagonokba raktak minket, melyekben kis kerek kályha állt. Farkasordító hideg volt. Személyszállító kocsi nem volt számunkra. A szállítás a marhavagonban, melybe 30 személyt bezsúfoltak, embertelen volt, mivel nem volt szaniter berendezés (WC). Gyerekek, felnőttek, idős és beteg emberek nyolc napig utaztunk, amíg megérkeztünk Németországba. (…)
Elvették a hazánkat. De még reméltük, hogy győzhet az igazság, és egy napon visszatérhetünk a régi hazánkba. Az új hazát csak nehezen, vonakodva szoktuk meg. Honvágy kínozta az időseket, de minket, fiatalokat is.”
(Josef Hauser, Budaörs)
„Az elüldözöttek 20 kg élelmet vihettek magukkal, amely a következőkből állt: 1 kg zsír, 2 kg hús, 7 kg liszt, kenyér vagy tészta, 2 kg hüvelyes és 8 kg krumpli, illetve 80 kg ruha vagy ágynemű. A pályaudvaron mindezt újra megmérték, és akinek több volt a megengedettnél, attól elvették. Kíméletlenül elvették a babakocsikat és a varrógépeket, sőt, aki nem adta oda elég gyorsan őket, azt még meg is verték.”
(Josef Brasch, Mosonszolnok)„A vasútállomás tele volt gyászoló emberekkel. A pap, Bokor József egy utolsó búcsúmisét celebrált az állomáson és utoljára megáldotta híveit. Még egyszer átölelték egymást szülők és gyerekek, testvérek, szomszédok és barátok. (…) Aztán rácsatolták a szerelvényre a mozdonyt. Erre Oszfolk József azon hirtelenjében összehívta zenészeit és egy utolsó szívszaggató üdvözletet játszottak immár elvesztett hazájuknak: a magyar himnuszt. Zúgott az »Isten áldd meg a magyart!«”
(Franz Bruckner, Biatorbágy)