Február 5-én láthatják a művelődési házban Michael Stewart bulvár-komédiáját, mely karácsonykor játszódik egy amerikai kisvárosban. Alapvetően konzervatív kisember hősei egyszer csak gondolnak egy merészet, hogyan lehetne némi izgalmat csempészni életükbe. A politikából ismerjük a mondást: csak nagyot érdemes álmodni. Vajon ez a házaséletre is érvényes? A választ Magyar Attilától tudjuk meg, akivel Kiss Péter beszélgetett.
– Egy csavaros történet láthatunk a házastársi hűségről?
MA: Inkább arról, milyen bonyodalmakkal jár, ha házasságban élő emberek színesíteni szeretnék házaséletüket és elképzelik, hogy hármasban csinálják. Vagy akár négyesben…
– Valóra váltják a „nagy álmot”?
MA: Végül mégsem. A döntő pillanatban mindenki rájön, hogy mégis csak a saját párját szereti.
– Főszerepben a hálószoba? Pontosabban az ágy?
MA: Van kocsma helyszín is, de ágy az van, persze.
– Hancúroztok is?
MA: Csak szeretnénk. De a lelkiismeretünk mindig hamarabb megszólal. Pikáns történet, a 16-os karika ott lehetne, elsősorban a témája miatt.
– Egyszóval nem dobáljátok le magatokról a ruhadarabokat?
MA: Azt azért nem mondanám. Elkezdjük az akciót, csak nem fejezzük be… Annyit talán elárulhatok, hogy a boxer fehérneműig eljutunk. Az egészet a férjek találták ki és természetesen ők torpannak vissza a döntő pillanatban.
– Zenés darabról lévén szó a jellemábrázolás mellett a szereplők táncolnak és dalra fakadnak. Nem állsz hadilábon a tánccal?
MA: Hova gondolsz? Ha megtanulom a koreográfiát, sima ügy. És ha komolyan veszem, nevetnek. Úgy értem, azon, hogy jó vagyok, mosolyt vált ki az emberekből.
(A beszélgetés a szinhaz.hu oldalon jelent meg.)
Szórakoztatni lehet nemesen, nemtelenül, és egyszerűen csak jól. Michael Stewart: Szeretem a feleségem című darabja, ez utóbbi kategóriába tartozik. Aki nem hiszi, járjon utána február 5-én, este 7 órától a művelődési házban! Szereplők: MAGYAR ATTILA, TIMKÓ ESZTER, SZAKÁCS TIBOR, PIKALI GERDA, CZAKÓ ÁDÁM.
Magyar Attila
Debrecenben születtem. Szüleim hétköznapi foglalkozásokat űztek, egyedül én lettem más. Debrecenben jártam iskolába. Hetedikes általános iskolás voltam, amikor jelentkeztem egy amatőr színjátszó körbe, szinte csak azért, mert osztálytársaim egy része odajárt. Akkor még nem éreztem magamban színészi vénát, csupán a társaság vonzott. Azonban annyira megszerettem, hogy ott maradtam egészen húsz éves koromig. A gyerekszínpadból diákszínpad lett, majd felnőtt színpaddá nőtte ki magát. Utazó színház voltunk, az ország számos területén léptünk fel különböző fesztiválok keretében, főleg nyáron. Érettségi után felvételiztem a Színművészeti Főiskolára. 1991-ben végeztem. Friss diplomával a kezemben először a Vígszínházba szerződtem, majd következett Kaposvárott két évad, majd szabadúszó lettem. Sok helyen játszottam, Miskolcon, Székesfehérvárott. Felléptem a Játékszínben, az Új színházban, Centrál Színházban. Országszerte számos helyen vendégszerepeltem.