Babicsek Bernát – Szívügyem, hogy le tudom-e játszani azokat a dalokat, amiket a nagyszüleim énekeltek

1281

A Kud-A.R.C. KIE. és a művelődési ház amatőr zenei tehetségkutató versenyt hirdet Mustra néven. Ennek apropóján hírességeket szólaltatnak meg a témában. Ezúttal Babicsek Bernát Solymáron élő, a sramlitól az argentin tangón át az ír punk rock kocsmazenéig mindent játszó harmonikaművésszel, a Paddy and the Rats tagjával beszélgettek, akivel – nem mellesleg – tévésorozatokban és színdarabokban színészként is találkozhatunk. Megtudhatjuk, hogyan ápolja a sváb hagyományokat, szeret-e turnézni, és milyen újabb „elvetemült” ötletre készül a harmonikával a közeljövőben?

– Tősgyökeres solymáriként mit jelent számodra a sváb identitás? Milyen emlékeid vannak az itteni fellépésekről?

– Őszintén, ma mást jelent számomra az identitásom, mint gyerekkoromban. Akkor ebben éltünk, természetes volt, hogy sváb tánccsoportban táncolunk az iskolában, nem tudatosult bennünk, hogy hagyományt ápolunk. Később, felnőttként ez már választás kérdése. Ahogy telik az idő, egyre inkább szívüggyé válik, hogy például le tudom-e játszani azokat a dalokat, amiket még a nagyszüleim is énekeltek. És ha van lehetőségem, belecsempészek a szóló műsoraimba egy-egy olyan darabot, ami ízelítőt adhat ebből a kultúrából a hallgatóságnak.

Sváb zenét játszottunk a fellépéseinken az L.F. (Lustige Freunde) zenekarunkkal is, de már akkor is sok slágert dolgoztunk át. Különösen emlékezetes egy farsangi bál a „kultúrban”, amit mi nyitottunk meg rockereknek öltözve egy metál zenekar, a Sepultura számával.

A rock-klubban én már csak felnőttként léptem fel. És mondhatom, le a kalappal azelőtt, amit Bamesék csináltak! Egy igazán sokoldalú kulturális teret hoztak létre, bemutatkozási lehetőséget és tartalmas időtöltést kínálva a fiataloknak.

– Milyen élmény egy külföldön is népszerű zenekarban játszani?

– Épp most 8 éve, hogy a Paddy and the Rats tagja vagyok. 2012-ben Svájcban volt az első közös bulink, és elmondható, hogy kezdetektől fogva rengeteget játszunk külföldön, ma már talán többet is, mint itthon. A sok turné árnyoldala, hogy borzasztó sokat, ezer kilométereket töltünk a buszon vagy repkedve, majd összetörten beesünk a koncertre, azonban természetesen a legjobb formánkat kell hoznunk. Az európai hírnév persze nagyon jó dolog. Amikor a rajongók Paddys pólóban várnak bennünket Moszkvában az állomáson, és tudják az összes szövegünket, azért az feledteti az utazás fáradalmait!

– Gratulálunk a tavalyi rangos elismerésedhez! Milyen terveitek vannak a zenekarral és neked szólóban?

– Hogy nekem ítélték ebben az évben a harmonikásoknak adható legrangosabb elismerést a Tabányi Mihály-díjat, óriási megtiszteltetés számomra. Ezúton is köszönöm a Magyar Harmonikások Országos Társaságának. A Paddyvel a nyarat végigzenéljük különböző fesztiválokon, itthon és külföldön. Majd ősszel ismét stúdióba vonulunk elkészíteni a 6. nagylemezünket. Emellett vannak egyéni terveim is. Hogy megmutassam a hangszer sokoldalúságát, egy szál harmonikával pop-slágereket dolgozok át egy looper segítségével. Mindig is szerettem feszegetni a határokat, és azt gondolom, hogy ilyen stílusú muzsikát teljes hangképében ezzel a hangszerrel általában elképzelhetetlennek tartanak. Ezt a sztereotípiát szeretném ledönteni, és ezt a próbálkozást a közelünkben legközelebb július 5-én a Piliscsévi Pincefalu fesztiválon lehet élőben meghallgatni.

– Annak idején csatlakoztatok a Berezvai Marcell gyógyulásáért folytatott kampányhoz. Mi a véleményed arról, hogy neki dedikáljuk az idei Mustrát?

– Az, hogy próbáltunk hozzájárulni – sokakkal együtt – egy tehetséges kollégánk, zenésztársunk gyógyulásához, természetes volt, és a legkevesebb, amit megtehettünk. A Mustra Marcellnek ajánlva szép tiszteletadás, úgy az ő emléke, mint az egész család előtt. Őszinte részvéttel gondolok rájuk.

– Mit gondolsz a tehetségkutatókról? Mi a siker titka a te tapasztalataid szerint? Ti mivel járultok hozzá a Mustra nyereményeihez?

– A valódi tehetségkutatóknak – ahol nem a show és a nézettség kapja a fő hangsúlyt, és nem gyors hírnevet (és bukást) ígér – szerintem van értelme. Én nem hiszek a siker, az ismertség hajszolásában, viszont a hittel, szakértelemmel, alázattal végzett örömteli munkában igen. A szamárlétrának – amit egy csapatnak szükséges végigjárnia – megfelelő foka lehet a tehetségkutató. Egy fiatal zenekar rengeteget profitál, ha szakértő véleményt kap arról, amit csinál. Ha meg is nyeri a versenyt, az csak ráadás. Nagyon jók amúgy a Mustra nyereményei, hiszen a stúdió vagy az utazás jelentős kiadás egy együttesnek. Mi az egyik díjazottnak felajánljuk, hogy előzenekarunk legyen a Paddy and the Rats következő lemezbemutató turnéjának egyik állomásán. Sok sikert, örömöt kívánok a jelentkezőknek!

apaczai.com