Ha tennénk még egy kirándulást az ősz beállta előtt, találkozhatunk macskafarkú veronikával vagy egynyári seprencével. Nyáron sokszor már fel sem tűnnek a rétek, erdőszélek virágai, hiszen szinte hozzátartoznak a tájhoz, és mindenki természetesnek érzi a jelenlétüket. A Pilisi Parkerdő erdészei a főváros környéki erdőkben általánosan előforduló, és ezért talán kevésbé megbecsült, mégis gyönyörű nyári virágokból gyűjtöttek egy csokorra valót. Ismerik őket?
Az erdőszegélyek gyomtársulásaiban akár egy méter magasra is megnőhet a rejtélyes nevű terjőke kígyószisz, ezért nehéz észrevétlenül elgyalogolni mellette. Lila, tölcséres virágai májustól októberig virítanak. Nevét valószínűleg a virágokból kiálló porzói után kapta, ami a sziszegő kígyó kiöltött nyelvére emlékeztet.
Nem is gondolnánk, hogy a szintén az erdőszéli gyomtársulásokban gyakori mezei katáng nemesített változatának gyökeréből készül a cikória kávé. Az akár méteresre megnövő, kék virágú növény vastag, répához hasonló gyökerét ínséges időkben közvetlenül is felhasználták pótkávé készítésre, télen pedig salátaként fogyasztották. Erős szárán megülve október-novemberig virágzik, így sokáig díszíti az erdei réteket és az utak szélét.
Jobb vízellátottságú réteken, üde erdei utak szélén gyakori az egynyári seprence, akit a felületes megfigyelők néha a margarétával vagy a százszorszéppel is összekevernek. Az Észak-Amerikából származó, fehér és sárga szirmú virág mára általánosan elterjedt egész Európában, így a Kárpát-medencében és a Pilisi Parkerdőben is, sőt invazív terjedésével a honos fajok előfordulását veszélyezteti.
Kiskertekben gyakran találkozhatunk a gyújtoványfű nemesített rokonaival, a tátikákkal. A Pilisi Parkerdő száraz rétjein élő faj virágai sárgák, és kétoldalt óvatosan megnyomva ugyanúgy kinyílnak, mint a kertészeti változatoké. Ez a mechanizmus a természetben a megporzást segíti: a virág alsó ajka ugyanis a rászálló rovar súlyától lehajlik, utat engedve így a védett belső térben lévő porzókhoz és bibéhez. A szűk helyen mozgó rovar táplálkozás közben aztán biztosan beporozza a növényt.
Bizonyára a virágzat alakjáról kapta nevét a macskafarkú veronika: a lila virágokból álló, elkeskenyedő fürt valóban az állat farkára hasonlít. A virágokból a porzók hosszan kiállnak, ezért ráadásul kifejezetten borzas hatást kelt. Júniustól kezdve egészen a fagyok beköszöntéig virágzik, száraz réteken, kaszálókon, erdei utak szélén találkozhatunk vele.
Ne feledjük, hogy a nyári virágok is a természetben a legszebbek! Leszedni, gyűjteni nem érdemes őket, mert igen hamar elhervadnak, emellett védett területen, vagy védett fajok esetében ez tilos is. Érdemes tehát elővenni a fényképezőgépet vagy a telefont, és minél több szép fotót készíteni a nyári erdők és tisztások ékességeiről!
PA/parkerdo.hu