Csíkországban – Solymári leányok az ezer székely leány között

859
Fotó: Prőhle Janka

„Hadd lássam a székely hegyek
bükkös, fenyős kéklő ormát,
ahonnan már, amint hittem,
csak egy lépés a mennyország.”

A nemrég elhunyt Kányádi Sándor fogalmazott így egyik versében, s aki járt már Erdélyben, azon belül is a Székelyföldön, az érti, mire gondolhatott. Ezt tapasztalhatta meg most a solymári Cédrus Táncegyüttes is, hiszen óriási megtiszteltetés érte: meghívást kapott a július 7-i, Hargita megyei Ezer Székely Leány Napjára.

Fotó: Tass Borbála

A székely népviselet, néptánc és népzene évente megrendezett találkozóját a csíksomlyói nyeregben tartják, célja pedig a székelység összetartozásának erősítése. Remélhetőleg sokan tudják, hogy a mai romániai helyzetben ezen hagyományok őrzése jelenti az erdélyi magyarság fennmaradásának alapját. Hatalmas dolog tehát, hogy ehhez a misszióhoz némileg a Cédrus Táncegyüttes is hozzájárulhatott Solymár testvértelepülése, Csíkpálfalva, valamint a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes meghívására, a Bethlen Gábor Alap, az Alapítvány a Közjóért, illetve Solymár Nagyközség Önkormányzatának jóvoltából.

Fotó: Kovács Tamás

Kirándulásunk július 4-én, szerdán indult, hiszen csíkpálfalvai szállásunkat egynapos buszúttal értük el, a Csíki-havasok ugyanis Pest megyétől több mint 600 kilométerre találhatóak. A megérkezésünk utáni napon meghívóinkkal próbáltunk, hiszen az Ezer Székely Leány Napján nemcsak nézőként, hanem a műsorban táncosként is részt vehettünk. Július 6-án a Csíkpálfalva melletti Csíkcsomortánba látogattunk, ahol megemlékezést tartottak a pozsonyi csata 1100. évfordulóján, a Kárpátok Őre szobornál, amelynek 5 évvel ezelőtti avatásán szintén közreműködött a Cédrus Táncegyüttes. Később Csíkszeredában, a Székely Népviselet Napján harangoztuk be a másnapi rendezvényt. Ahogy a város főterén táncoltunk, a már említett Kányádi Sándor másik verse juthatott eszünkbe: „…egy pár lány, két pár lány / fekete-piros / táncot jár.”

Fotó: Kovács Tamás
Fotó: Kovács Tamás

Szombaton reggel szekerekkel indultunk újra Csíkszeredába, az Ezer Székely Leány Napjának hivatalos megnyitójára, majd onnan – visszaszállva a szekerekre – együtt vonultunk több ezren a csíksomlyói nyeregbe, ahol egész nap hagyományőrző műsor és kirakodóvásár várta az érdeklődőket. Itt előbb a csíkcsomortáni Magyarok Nagyasszonya tánccsoporttal, illetve csíkpálfalvai és csíkdelnei fiatalokkal léptünk fel, majd – a fesztivál zárásaként – a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttessel táncolhattunk el egy részletet az Örökség című műsorukból, amelyet a Cédrus Táncegyüttes művészeti vezetője, Varga Zoltán koreografált.

Fotó: Tass Borbála
Fotó: Kovács Tamás

Az Ezer Székely Leány Napjának végén egy közös csoportkép is készült a csaknem háromezer, székely népviseletbe öltözött kislányról, nagylányról, asszonyról, illetve kísérőikről, s úgy érezhettük, a székelységnek van jövője, ha igaz, ami a Hargita Együttes honlapján is olvasható: „Egy nép ereje asszonyaiban látható, jövőjét leányaiban lehet megmérni.”

Bár a rendezvény csupán egynapos, a mi utazásunk nem ért véget szombat este. Másnap ugyanis ellátogattunk Gyimesbe, az ezeréves határhoz, ahol láthattuk, ami megmaradt a régi Rákóczi-várból. A romok ebben az esetben sajnos csupán pár követ jelentenek. Innen mentünk tovább Kostelekre, ahol a Fölszállott a páva egy korábbi közönségdíjasa, Vaszi Levente fogadott minket, s mesélt az egyik legelzártabb gyimesi településről – ahol a hivatalos román források ellenére csak magyarok laknak –, illetve bemutatta munkájukat: a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programnak köszönhetően a kosteleki fiatalok ma már tanulnak magyarul írni és olvasni. Elbúcsúzva Gyimestől még aznap este Lázárfalvára, az András Alapítvány Rendezvénybirtokára utaztunk, ahol a következő három napban laktunk.

Fotó: Kovács Tamás

Hétfőtől kezdve a kirándulások száma némileg csökkent, de helyüket átvette a tánctanulás, a Cédrus-táborok ugyanis a kikapcsolódás mellett új ismeretek szerzéséről is szólnak. Ebben a Hargita Együttes táncosai voltak segítségünkre, akiktől – természetesen – felcsíki és gyimesi táncokat tanultunk. Emellett megnéztük Lázárfalván a Nyírfürdő nevű mofettát és gyógyfürdőt, amelyben – a körülbelül 15 fokos víz ellenére – a bátrabbak megmerítkeztek, de ellátogattunk a Csíkszentsimonban található Csíki Sör Manufaktúrába is. Csütörtökön, hazafelé kipróbáltuk még a parajdi sófürdőt, valamint megálltunk a Király-hágón, hogy Erdély kapujából egy utolsó pillantást vessünk „a székely hegyek bükkös, fenyős kéklő ormára”.

Fotó: Kovács Tamás
Fotó: Tass Borbála

Talán az egész Cédrus Táncegyüttes nevében mondhatom, hogy feltöltődve, de az elválás szomorúságával jöttünk haza Székelyföldről, ugyanakkor reméljük, hogy sikerül eleget tennünk az Ezer Székely Leány Napja jelmondatának: „Hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk.”

Varga Flóra, Cédrus Táncegyüttes