Hogyan töltötték nagyszüleink gyermekként a nyarat?

1974
Cséplésben segítő gyerekek

Hát nem nyaralással, vagy táborozással, hanem munkával. Nézzük meg, miről tanúskodnak az 1930-as és 40-es évekből származó fényképek.

Péksegéd gyerekek

Mivel minden családnak volt gyümölcsöskertje, már nyár elején kezdődött a gyümölcsszedés. Először a cseresznyét kellett leszedni, aztán a meggyet, majd a ribizlit, egrest, málnát, később a sárgabarackot, nyári almát, körtét. Nagyon gondosan kellett a gyümölccsel bánni, mert vitték a budapesti piacra, ahol vagy egyben adták el egy kofának, vagy kimérve árusította a család egyik felnőtt tagja. Ilyenkor hazafelé megvették azt az árut, ami nem termett meg a saját kertjükben.

Cseresznyeszedés

A nagyobb gyerekeknek volt még a feladatuk a kisebb testvérre vigyázni, amíg a szülők dolgoztak. De azért volt szabadidejük is, amikor játszhattak, ilyenkor az utcabeli gyerekekkel labdáztak, vagy bebarangolták a környéket. Eljutottak a kiserdőbe, ahol most már házak állnak, vagy a Mátyás-dombra.

Kacsaúsztató

A Kacsaúsztató helyén ma a Széchenyi parkot találjuk, kacsák nélkül, kerítéssel, focikapuval és játszótérrel. A kacsák egykor a lovaskocsikkal osztoztak a patak vizén, a fényképen jól kivehető a nyom, ahol kerékmosás céljából a vízbe lehetett hajtani.

Amikor nagyon meleg volt, bizony megmártóztak a Kacsaúsztatóban, és nem biztos, hogy tisztábban jöttek ki belőle, mint ahogy bementek… De leggyakrabban kiraktak egy fateknőt az udvarra tele vízzel, azt a nap felmelegítette, és ebben fürödhettek a gyerekek.

Strandolás falun

Volt alkalmuk új barátságokat is kötni azokkal a gyerekekkel, akik Pestről jöttek Solymárra a nyári szünidőben a jó vidéki levegőn játszani, finom, friss zöldségből készült ételeket enni. A zamatos gyümölcsöt a fára mászva lehetett enni.

Pesti nyaralók
Solymári fiúk mezítláb, városi fiúk cipőben

A nyári hónapokban gyakran mentek a solymári családok zarándokolni, például pünkösd hétfőjén a pilisvörösvári erdei kápolnához, melyet a 14 segítő szent nevére szenteltek fel…

Zarándoklás Vörösvárra

…vagy Máriaremetére Szentháromság vasárnapján, és Csobánkára a Szentkúthoz, ami az erdőben található, ez mindig Sarlós Boldogasszony napján volt. Voltak, akik gyalog mentek, voltak, akik szekérrel, a gyerekeknek így is, úgy is nagy élmény volt, főleg hogy ilyenkor kaptak vásárfiát is.

Elischné Draxler Erzsébet
A fotók a szerző archívumából valók

Zarándok család Máriaremetén