Nem látom az erdőtől a fát – Herman Levente festőművész kiállítása a Kud-ART Pincegalériában

2126

Az Apáczai Csere János Művelődési Házban működő, nemrég 15 éves fennállását ünneplő Kud-ART Galériában március elején egy újabb solymári művész mutatkozik be.

Herman Levente, aki még csak egy éve él Solymáron – párjával közösen négy gyereket nevel, élvezi a természet közelségét, a település nyugalmát – most hosszú távra tervez. Eddig ugyanis nem volt egy helyben maradós fajta.
A folyton „úton levés” 1994-ben kezdődött, amikor érettségi után elhagyta szülővárosát, Marosvásárhelyet, és Budapestre költözött, hogy a Képzőművészeti Egyetem grafika szakán folytassa tanulmányait. Ahogy ő maga meséli – „23 éve folyamatosan költözöm, 2002-ben egy év alatt 11 helyen laktam”.

Ez a tény nyilván külső körülményektől is függ, de a szabadság utáni vágy is állandó hajtómotorja. A grafikát túlzottan behatároltnak érezte, így a festészetre váltott. Emellett installációkkal szereti az egész kiállítóteret mondanivalója szolgálatába állítani. „ Azokat a hangsúlyokat keresem, akár festményen vagy installáción belül, amikkel számomra a legtökéletesebb szabadságban nyilvánulhatok meg” – mondja.

A művész lét egzisztenciális nehézségeit tapasztalatként, külső szemlélőként éli meg, ahogy egy korábbi megdöbbentő vallomása bizonyítja: „…mint diplomás művész dolgoztam gödörásóként, napszámosként, rakodómunkásként, filmdíszletesként, és minőségbiztosítónál. Voltam lufiárus, utcazenész, kőműves, asztalos, eladó egy pláza hangszerboltjában, festő és kőrestaurátor, csapos, kertész, gyorsportré-rajzoló, segédmunkás, filmzene rögzítésénél előadó. Díszítettem esküvői helyszíneket, sminkeltem színházban, filmben, megjelent két verseskötetem, prózát írtam, amihez később filmet rendeztem, majd megzenésítettem, játszottam filmekben, színházi előadásban, profi színészek mellett, készítettem hintalovakat megrendelésre és hangszereket. Tanítottam rajzszakkörben, tanársegédként egyetemen, majd tanárként főiskolán, festményeket hamisítottam és restauráltam, beázást festettem biztosítási csaláshoz. Megtanultam hangszereken játszani magamtól, és nem utolsó sorban szórakoztam. Visszatekintve nem tudok olyan időszakot említeni, ahol unatkoztam volna. Én ebből építkezem.”

Mindemellett hál’Istennek időt fordított a festészetre is. Rengeteg a mondanivalója, igen termékeny alkotó, évente új anyagot állít ki a Várfok Galériában, melynek 2007 óta tagja művészként – idén április 19-én nyílik ott tárlata. Jellegzetes fotórealisztikus képei megszólítanak, és nem engednek, amíg meg nem próbáljuk fejteni titokzatos világukat.

A solymári kiállítás érdekessége, hogy tanúi lehetünk a művész útkeresésének: az eddigiektől eltérő ábrázolásmóddal készült új sorozatának központi témája a fa.

Tervei között szerepel, hogy tanítványokat vállal, „művészképzésbe” kezd. Ehhez nyáron nagyszerű helyszínt nyújt majd a Széchenyi Alapítvány gyermelyi művésztelepe, melynek 2017 óta Levente az igazgatója.

A kiállítás március 2-án, pénteken 19 órakor nyílik a pincegalériában, és április 6-ig tekinthetik meg az érdeklődők.