„Mindenre teremt az Isten embert”, hiszen bármilyen tevékenységnek lehetünk mesterei – ha úgy tetszik művészei – ha azt magas szinten űzzük.
Az önmagát szerényen csak szövőként emlegető Medgyaszay Magdolna nem saját maga tervezte gobelinjeit, de igen jó érzékkel és ízléssel választott témát hozzájuk. A szövés technikáját civil foglalkozása mellett kitartó tanulással fejlesztette művészi szintre.
Az Apáczai Csere János Művelődési Ház az új évadot Medgyaszay Magdolna (1933. 09.24 -2015.07.28.) gobelin-kiállításával indítja, szeptember 23-án, 18 órakor.
„A kiállítás és a megnyitó időpontját már hónapokkal ezelőtt lekötötték, mert fontos volt a dátum! Ugyanis másnap lenne az alkotó születésnapja!”– meséli Játmy Éva, a művelődési ház munkatársa.
Medgyaszay Magdolna saját bevallása szerint nem akart híres lenni, kiállítani, szerepelni. Szép játéknak, passziónak tekintette a szövést. Saját monogramját nem szőtte a munkái csücskébe, hiszen a szövők – ahogy önmagát is nevezte – névtelenek.
Derűs belenyugvással állította magáról, hogy nincs fantáziája, tehetsége, így csak megszövi azt, ami felkelti az érdeklődését. Ehhez Széchenyi Zsigmondtól kölcsönzött mottót: „Az élethez két dolog kell. Egy jó képzelőerő arra, amit szeretnél, hogy történjen veled, és jó humor azok elviseléséhez, ami történik.”
Hogy mégis létrejöhetett ez a kiállítás, annak köszönhető, hogy környezete – szerettei, barátai, családja – többnek érezték ezt a tevékenységet passziónál. Nem is kell sokat tudnunk a gobelinről, hogy megsejtsük, micsoda érzéke volt meglátni, majd színes fonalak elegyéből megalkotni a pontos színárnyalatokat, vagy visszaadni a festőiséget a kárpiton. Hiszen ez nem szolgai másolás, hanem tudatos tervezés, döntések sorozata, hogy a cél érdekében például mennyire kell ragaszkodni az eredeti műhöz, vagy éppen elhagyni, átírni bizonyos részleteket. Tehát a gobelin igenis magán viseli alkotója egyedi kézjegyét.
„A művelődési házat Magdolna barátnője és tanítványa, a Solymáron élő Vermes Edit és férje, Koska Árpád kereste meg az ötlettel. Elbeszélésükből egy rendkívül érdekes, nagy műveltségű, érzékeny, a magánéletben és az alkotói elhivatottságban éppúgy példaértékű, mégis végtelenül szerény személyiség képe bontakozott ki. Ehhez még sok érdekes adalékot ismerhettünk meg a kölcsön kapott Szálról szálra című magánkiadású könyvből, melyben Magdolna életéről, és gobelinjeinek történetéről ír, megosztva tapasztalatait az utókorral, okulásul”– tudjuk meg a szervezőtől.
„Életművéből válogatva reneszánsz, barokk, szecessziós és kortárs művek gobelin-átiratát láthatjuk most együtt, ráadásul mindhez alkotójuk személyes gondolatait csatolva. Így szinte az ő vezetésével, az ő szemüvegén keresztül tekintünk végig a tárlaton. Sőt, egy pillanatra meg is jelenik egy filmrészleten: szövés közben láthatjuk, utolsó munkájával, Boticelli három gráciájával a szövőszékén.”
A tárlatot Szekeres Erzsébet, Magyar Örökség Díjas textilművész nyitja meg, akinek Magdolna több művét is megszőtte. Csellón közreműködnek: Gál Dorottya és lánya, Brenner Borbála.