A Svábház búcsúi programkínálata tradicionálisan a solymári borpincék látogatásával kezdődött. A sétát Hamvas Tibor solymári borász pincéjében kezdtük, ahol már szép sorrendben álltak az új bort váró hordók. Idén meghívást kaptunk Dalos Jánostól is (Mátyás Király utca) a falu egyik legrégebbi – 1700-as évek közepe táján épült – pincéjének megtekintésére. Ezután a Dankó fivérek terménykereskedésük alatti épített pincéjébe sétáltunk, amelynek méretei – 7 m széles, 4 m magas és 14 m hosszú – mindenkit lenyűgöztek. Mentesi Jóska csodaszép pincéjében érdekes családi történetekről hallhattunk. Borászkodással már csak kevesen foglalkoznak, de a vendéglátók jóvoltából egyik pincében sem maradtunk szomjasak. Jó lenne, ha egyszer valaki feldolgozná a solymári utcák alatt húzódó pincék, pincerendszerek történetét.
Barcsik Géza grafikus művész „Solymári arcképek II.” című kiállításának megnyitójára pénteken, a mise után került sor. Eljöttek az érdeklődő solymári családok, Géza barátai, kollégái. Két nap alatt számtalan látogatótól hallottunk elismerő szavakat a képekről.
A szombati és a vasárnapi jótékonysági nap forgatagában mindenki találhatott magának egy szép tárgyat a bolhapiacról, egy finom üveg lekvárt, házi levendulaszörpöt, egyedi tervezésű táskát, csinos fülbevalót, fabútorokat. A Sütőklub tagjai a házi süteményekhez szörpöt, kávét, teát kínáltak. Büszkén ajándékozták saját receptgyűjteményüket is.
A pajtaszínpad sem maradt üresen. Vasárnap a Kompanei színjátszói két részletet adtak elő a Fleickl című darabból. Reményi Margit Bunte Bände csoportjának legkisebbjei büszke mosolyt varázsoltak a szülők és nagyszülők arcára. Az esti hangulatról Sax Norbi és barátja gondoskodott.
Az asztalok mellett ülő baráti társaságok a régi solymári kocsmák kerti hangulatát idézték fel. Jó volt látni, hogy a solymári búcsú forgatagában harmonikaszó és fröccs mellett kedélyesen beszélgetnek rég nem látott ismerősök is.