Sokat lehetne mesélni a bábművészetről, melynek múltja az ókorba nyúlik vissza, a keleten uralkodó wayang műfajtól – az olasz commedia dell’artén át – a magyar vásári bábjátékig, Vitéz Lászlóig, de az internet korában ezt mindenki megteheti a világhálón is. Ezért legyen elég annyi, hogy a báb mindig is alkalmas eszköz volt arra, hogy megszemélyesítse az ember félelmeit démonok formájában, vagy akár különféle szemben álló erényeket. Így a bábszínházak jellegzetes szereplői minden vidéken megtalálhatók. A magyar Paprika Jancsinak, a német Kasperlnek, az olasz Pulcinellának mindenhol megvan a megfelelője. A lényeg, hogy az éles eszű, furfangos derék vidám szolgalegény túljár az irigy, fösvény gazdag negatív szereplő eszén.
Mai világunk már sokkal bonyolultabb, Vitéz László nem biztos, hogy eligazodna benne. Socoiocity – Pleszkán Écska képzeletbeli városának figurái – éles szemmel és humorral megfogalmazott kissé groteszk, szélsőséges karakterek. A nagyvárosokban együtt élni kényszerült szürke embertömeg egyéniségei, színfoltjai ők. Túlélők, ügyeskedők, akik próbálnak a világhoz alkalmazkodni, vagy éppen kitűnni, magukat megtalálni. Ha kellő öniróniával nézünk magunkra, belátjuk, hogy mindannyiunkról lehetne ilyen bábot készíteni.
Pleszkán Écska bábkészítő, de mondhatjuk úgy is, hogy bábművész, hiszen csaknem 10 éve lép fel a Figurina társulatával, sőt saját bábjátéka is van, melyet maga rendezett. Aztán úgy is fogalmazhatunk, hogy Pleszkán Écska énekesnő, hiszen ezzel egyidőben együttest alakított Soulbreakers néven számos sikeres koncerten van túl. Az elmúlt 10 évben közel 700 bábfigurát készített, ebből 20 db látható szombat óta a művelődési házban megnyílt kiállításán. Az itt bemutatott különcökről alkotójuk pontos jellemrajzot is mellékelt.
A tárlatot március 16-ig nézhetik meg az érdeklődők.
Jármy Éva
