A csipkefüggöny légiessége, varázslatossága már gyerekkorában sokszor megigézte, gyönyörködtette Maszler Irént. Évek múltán álma valósággá vált, ma már gyakran előfordul, hogy egy csipke elkészítésénél száz verőke is egyszerre van párnáján. A 2012. évi „Aranycsipke díj” tulajdonosának kiállítása február 25-én, szombaton 15 órakor nyílik és március 25-ig tekinthető meg a helytörténeti gyűjteményben.
„Gyerekkoromban – mikor a csipkefüggönnyel díszített ablakon kinéztem – elkápráztatott ez az átlátszó, de a kíváncsiskodó tekintetet mégis kizáró anyag. Megragadó volt, hogy áttetszősége ellenére virágok és levelek sokaságát és sokféleségét tárja elénk, az ahogy a csipkében élnek a növények, s ha még szél is lengeti, magával ragadó látványt jelentett, és azt hiszem nagyon mély nyomot hagyott” – meséli a Solymáron élő Maszler Irén.
„Múltak az évek, talán harminc is elmúlt, mikor egy séta alkalmával egy népművészeti bolt kirakatában egy pillangón megakadt a tekintetem, s jött a belső hang: ilyet én is szeretnék csinálni. S jött a sok kérdőjel is: hogyan?, hol?, kitől? Hamar kiderült, hogy olyan pillangót esélyem sincs készíteni. Csak Kiskunhalason lehetne, ha…, de egyébként is ‘zárt a világa’. Nem baj gondoltam, megtanulok vert csipkét készíteni. No, ez sem volt könnyű: környezetemben senki nem tudott csipkézni, még olyat sem találtam, aki ötletet adott volna, hová forduljak Egy kolléganőm szánt meg, nekem adta az általa féltve őrzött Fürge Ujjak hat számát, amiből tanulhattam, de nem volt verőke. Még egy nehéz feladat: honnan szerezzek? A lányom gyerekágyának rácsából ismerős esztergált közel 50 darabot. Akkor ez a mennyiség soknak számított, ma már gyakran előfordul, hogy egy csipke elkészítésénél száz verőke is egyszerre van a párnán.
A vert csipke készítése nagyon időigényes hobby, elfoglaltság. A kézművességnek egy olyan ritka sajátossága, hogy végig a csipke fonákán dolgozunk, csak ha kiszedtük a gombostűket és az eldolgozott szálak után levesszük a párnáról a csipkét, akkor látjuk színén munkánkat.
Tervezésnél a ‘munkamódszerem’ változó, a bemutatásra kerülő darabokkal azt igyekszem bemutatni, hogy nekem, ma mit jelent, mit ad a csipke, milyen kihívásokkal nézek szembe, amikor tervezek, csipkézek.
Az idők folyamán sok munkámtól váltam meg, ezért a leendő kiállításon sajnos nem lesz látható, a számomra talán legkedvesebb munkám sem, melynek címe: „A jelenben élő múlt – Mária királynőre emlékezve”. A történelem tényeit olvasva nagyon erős érzelmi hatást váltott ki belőlem Mária királynőnk tragikus sorsa, hiszen úgy emlékezik meg róla, hogy anyja és az ország főnemeseinek áldozatává vált. A csipkék munkarajzának alapját a visegrádi ágostonrendi kolostor kapu-tympatonja adták, a fejfedők középső részén Mária pecsétjének részlete is felfedezhető.
Szeretettel várok minden érdeklődőt a kiállításon” – fejezi be gondolatait Maszler Irén.