Gyere(k) a konyhába be!

1566

A konyhában és étkezőben nyüzsgő élet zajlik. Hétköznap este, hétvégi ebédnél, házibuliban, ünnepi vendégségben sokszor itt tartjuk a nagy beszélgetéseket, hiába várnak a lakás többi pontján kényelmes fotelek, puha szőnyegek…

Hiszen a főzés és evés többről szól, mint csupán éhségünk csillapításáról. A szeretet, gondoskodás kifejezésének egyik formája. Jólesik kigondolni, készíteni, adni valamit. Amikor a receptek generációról-generációra szállnak, nemcsak a titkos hozzávalókat, de családunk hagyományait, a kultúránk egy szeletét is megosztjuk a gyerekekkel.

A konyhai eszközöket viszont már nem adjuk a kezükbe olyan szívesen, mert félünk, hogy megvágják, megszúrják magukat, vagy eltörnek, kiborítanak valamit. Ez bizony megesik… De ha gyakorlatban nem, hát hogy’ máshogy tanulhatnák meg a fortélyokat?

Biztos, hogy lassabban haladnak és nagyobb koszt csinálnak, mint a felnőttek, akik már tapasztaltak a konyhában. Mégis, érdemes bevonni a gyerekeket az ételkészítésbe, mert:

1. Fejlesztő gasztrojáték

A precizitást kívánó feladatok (pl. díszítés, válogatás) remekül fejlesztik a finommotoros mozgást. Sütés-főzés közben észrevétlenül gyakorolják a gyerekek a matekot is. Mértékváltás, arányok, szabályos geometriai formák, összeadás, kivonás, szorzás, osztás: ez mind szerepet kap pl. aprósütemények vagy egy torta készítésekor.
És ha már iskolai tantárgyak: a környezetismeret is előkerül, mikor megbeszéljük, hogy hogyan teremnek a zöldségek, vagy miből készül a túró.

2. Sikerélmény

Ha fokozatosan haladunk a konyhai rejtelmekben, mindig elérhet valamilyen sikert a kis kukta. Nem baj, ha dülöngél a pogácsa, vagy félrecsúszott a linzer. A lényeg, hogy azt érzi: alkot, hatékony, ügyes(k)edik. Néhány folyamatnál kifejezetten átadhatjuk a kontrollt, hadd tapasztalja meg, hogy ő is dönthet, irányíthat.

3. Ízlésformálás

Ha a gyerek aktívan résztvesz valaminek az elkészítésében, szívesebben is kóstolja meg. Hiszen látta, követte a folyamatot az alapanyagoktól a gőzölgő finomságig. Nem csak úgy “a semmiből” tette elé valaki az ételt, hogy “Edd meg!” Újra felidézhetjük, hogy melyik részben segített ő, és megköszönhetjük a munkáját.

Ha természetessé válik számára, hogy az ételek (néhány zsúfolt, vagy éppen lusta, pizzarendelős nap kivételével) otthon készülnek, kamasz-és felnőttkorában is ezt az egészségesebb és olcsóbb utat fogja választani.

Czecz Fruzsina, pszichológus
lelkizona.blog.hu