Anyatárs: “Mindig kérd a kódot, kisfiam/lányom!”

820

Rádöbbentem, hogy naiv anya vagyok!

Minap hallottam a kódról. Mert a „NE állj szóba idegenekkel!” nem minden esetben tartható az egyre fifikásabb „nemistudommineknevezzem”-ek ellen. Villámgyorsan leintik az ember gyermekét azzal, hogy apukád/anyukád/tesód küldött, hogy gyere gyorsan haza, mert baj van, vagy ma engem kértek meg, vigyelek haza. Ilyenkor mit tehet a csemete? Egyvalamit. Kéri a kódot!

A válasz lehet évszám, házi kedvencünk neve, fantáziaszó, egy a fontos, csak a család tudjon róla.  Ha a helyes válasz nem érkezik, akkor mire készítsük fel a gyermeket? Amilyen gyorsan tud, fusson tömegbe, vagy ha lát még ismerőst szaladjon hozzá, végesetben forduljon vissza az iskolába, edzőhelyre, boltba, ahonnan éppen elindult.

Tovább gondolva, ugyanilyen jól jöhet a kód szülők, nagyszülők részére is, amikor felhívják őket telefonon azzal, hogy az unokájuk, gyermekük kérte meg a „jótét idegent”, kérjen nevükben pénzt, mert igen nagy pácba kerültek.

Úgy tűnik nemcsak a telefonokra, házakra, de a családokra is ráfér a jelszavas védelem!