Két hét van hátra településünk legnagyobb egyházi és önkormányzati ünnepéig, a Solymári Búcsúig. Idén a megszokottnál is gazdagabb kulturális kínálat várja a látogatókat, hiszen a Solymár–750 Emlékév főrendezvénye lesz a szeptember 9–12-ig tartó hétvége. A végleges program meghirdetéséig még egy napot várni kell, így most azt foglaljuk össze, milyen volt az ünnep régebben.
A búcsú elsősorban egyházi ünnep, amikor is a katolikus emberek bűnbánatot gyakorolnak, ennek teljesítése során, a hívő ember föloldozást nyer a bűneiért járó büntetése alól. A búcsú napját mindig a templom védőszentjének a neve napján tartották, ha hétköznapra esett, akkor a hozzá legközelebbi hétvégén. Innen ered a búcsújárás is, amikor az emberek elzarándokoltak távolabbi helyekre is, hogy bűneikért vezekeljenek, vagy valamilyen kéréssel fordultak a templom védőszentjéhez.
A 18-19. században ilyen búcsújáró hely volt Solymár is. Az ország számos településéről jöttek zarándokok. A solymári templomot 1785-ben szentelték fel a Szűz Mária nevére, azóta ünnepeljük szeptember 12-én – Szűz Mária szent neve napján – a solymári búcsút.
A búcsú napjára való készülődést a családoknál már jó korán elkezdték. A házakat kívül belül kimeszelték az udvart rendbe tették a járdára sódert szórtak, hogy ha esik, az eső ne kelljen a sárban gyalogolni. A templomban is többen segítettek takarítani. A búcsút megelőző héten a háziasszonyok elkezdtek sütni, hiszen a búcsú vasárnapi ebédre meghívták a másik faluban élő rokonokat is.
A vasárnap reggeli misére általában a háziasszonyok mentek, mert nekik utána főzni kellett. Délelőtt 10 órakor volt az ünnepi mise ilyenkor mindenki a legszebb ruháját vette fel, a templom tele volt emberekkel. Mise után az árusok templom körül felállított sátrainál kegytárgyakat, mézeskalácsot, vagy fakanalakat is vásárolhattak. A hajóhinta és a láncos körhinta is ott volt a téren, de ekkor még sietni kellett haza, mert az ünnepi ebédről senki sem akart lemaradni.
Az ebédet a tisztaszobában tálalták fel, az első fogás a tyúkleves volt solymári becsinált gombóccal, amit csak nagyobb ünnepekkor vagy esküvőkön készítettek. Majd jött a leveshús tormával, ezután a különböző sült húsok, töltött és rántott húsok következtek. Az ebédhez mindenki a saját készítésű borát szolgálta fel. A menüsort pedig a sütemények zárták, és a rizskoch borhabbal, ami szintén ritkán kerülhetett az asztalra. Ebéd után, 2 órakor litániára ment a család, ami után már szabad volt a vásár, vagyis lehetett menni a sátrasokhoz és a hintásokhoz, a gyerekek ilyenkor kaptak pénzt a szülőktől, nagyszülőktől, sőt még a vendégek is csúsztattak egy kis költeni valót a zsebükbe. A nagyobb fiúcskák vettek a kiszemelt lánynak mézeskalács szívet vagy mézeskalács nyakláncot. A hintára is befizették a lányokat. A bálok több kocsmában már délután elkezdődtek. Az ünnep még hétfőn is folytatódott, a tanítás is szünetelt.
Az idők folyamán több helyszíne is volt a solymári búcsúnak. A háború előtt a Templom téren a mai múzeum és a művelődési ház között volt a fő helyszín, de tartották a Mátyás király utcában is, ahol most a Sebes-üzlet van. Az ötvenes években újra a Templom téren volt, majd a hatvanas években a Pilisvörösvári utca elején lévő játszótér területén. Sokáig volt a sportpálya előtti téren, illetve maga a sportpálya a rendezvények helyszíne. Az utóbbi évtizedekben visszatért eredeti helyére, a Templom térre a Solymári Búcsú, hogy egyre színvonalasabbak programjaival várja a solymáriakat, s vendégeiket egy felejthetetlen hétvégére.