A 87. Ünnepi Könyvhét és a 15. Gyermekkönyvnapok június 9-13. között kerül megrendezésre, központi helyszíne az V. kerületi Vörösmarty tér, valamint a térbe torkolló utcák térhez közeli része. Az Ünnepi Könyvhét – nyolc és fél évtizedes hagyományának megfelelően – elsősorban a kortárs magyar irodalom közreadásának ünnepe.
Balogh Istvánné, a solymári könyvtár vezetője kérdésünkre elmondta, hogy a frissen megjelenő kötetek közül mintegy negyven a napokban érkezik a könyvtárba, és a beleltározás után, várhatóan jövő hét közepétől kölcsönözhető.
Májusban a könyvtár legolvasottabb könyve Száraz Miklós György kötete volt, mely Apám darabokban címmel jelent meg.
Szerelmes regény? Történelmi mű? Kémtörténet? Dokumentumkötet? Családregény? Egy nemzedék szembenézése a múlttal? Mindez együtt, lebilincselően, ahogy azt már Száraz Miklós Györgytől megszokhattuk. S mégis kicsit szívszaggatóbban a megszokottnál, hiszen a szerző saját szüleinek szerelmét, családjuk meghurcoltatását, édesapja életének kalandos fordulatait írta meg. Közben megelevenítve a háború előtti és utáni éveket, a kádári rezsim korszakát, a határokkal, börtönévekkel, kényszerű emigrálásokkal szétszakított családok sorsát és e nehéz sorsok mögötti emberséget. Részlet a könyvből:
„Kurt elmosolyodott, és megkérdezte, hogy ennek a szép földi világnak vajon melyik csücskéből szalasztották apámat. Amikor meghallotta a választ, csodálkozva húzta fel a szemöldökét.
– Magyar? Azt hittem, a magyarokat kitalálta valaki. Homérosz, Cervantes vagy Isaac Bickerstaff. – Apám elmosolyodott, de mielőtt megszólalt volna, Vonnegut folytatta: – Három magyart ismerek. Puskás nincs köztük. Mert amit modern sportnak neveznek, azt nagyobb önbecsapásnak tartom, mint tükörbe nézni, ezért hidegen hagy. Természetesen ismerem Bartók és Kodály urakat, és ismerek itt a szomszédban, az ohiói Toledóban egy pödrött bajszú bácsit. Egy megdöbbentő szerkezetet tol maga előtt a járdán. Egy kerekeken guruló kis kályhát. Azt kiabálja fennhangon: Hungarian turkey! Pedig valójában sült szalonnát árul.”
Száraz Miklós György
Budapesten született 1958-ban. Az egyetemet az ELTE Bölcsészkarán, történelem és levéltár szakon végezte, belekóstolt a régészetbe is, l984-ben végzett.
Három évig a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott, majd elszegődött a Hírlapkiadó Vállalathoz üzemilapos újságírónak, különböző gyári és gyógyszergyári újságokhoz került, Kőbányán, Zuglóban, Albertfalván dolgozott. 1989-től 1991-ig a Juhász Ferenc szerkesztette Új Írás tanulmány rovatának vezetője volt. A folyóirat megszűnte után a Pannon Könyvkiadóhoz került szerkesztőnek, majd irodalmi vezetőnek.
Később számos könyvkiadónak volt irodalmi vezetője, de összességében inkább szellemi szabadfoglalkozású volt, írásból, főként históriai tárgyú albumainak szerzői jogdíjaiból élt. Különböző álneveken korábban is megjelentek írásai, saját néven 1991-től ír és publikál rendszeresen. Dolgozott és dolgozik nagy könyvkiadóknak, egy seregnyi napilapnak és folyóiratnak. (Kulturális főszerkesztő-helyettese volt a 2009 decemberétől 2010 szeptemberéig létezett Nagyítás című hetilapnak.) Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar PEN Clubnak, a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesületnek.
Egy időben a fotózás és a filmezés foglalkoztatta, fényképezett és forgatott egyebek közt Erdély és a Felvidék tájain, Andalúziában, Katalóniában, Tibetben, Marokkóban.
A májusi TOP 10:
- Száraz Miklós György: Apám darabokban
- Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
- Jonathan Franzen: Tisztaság
- Michel Houellebecq: A harcmező kiterjesztése
- Ian McEvan: A gyermektörvény
- M.C. Scott: A római kém
- Háy János: Ország, város, fiú, lány
- Stefanie Glaschke: A patchwork család
- Rudi Westendorp: Öregség öregedés nélkül
- Christine Ettrich – Monika Murphy-Witt: A hiperaktív, figyelemhiányos gyerek