Hogy az iskolakezdés ne mérföldkő, hanem csak lépcsőfok legyen

1252

Az elegendő mennyiségű és sokféle mozgás feltétele és legfőbb segítője is az idegrendszer fejlődésének. Nem, nem csal az emlékezetük, ezt a mondatot már olvashatták a héten. Most azért idézzük újra, mert ha a mozgás hiányának következtében bizonyos agyi pályák nem járatódnak be eléggé, ez kihat a beszéd fejlődésére is. Márpedig elég nagy a tét, mert a nyelvi fejlettség egyben a gondolkodás alapja.

A mai gyerekek – pláne ha városi környezetben élnek – katasztrofálisan keveset mozognak és ezzel összefüggésben sokkal több a beszédhibás gyerek. Ameddig régen fára másztak vagy gurultak a domboldalon, ma inkább a tévé vagy számítógép előtt ülnek. Ez ugyan leköti őket, de a mozgásigény kielégítetlensége miatt könnyen feszültek és kezelhetetlenek lesznek. A tévéből érkező beszéd pedig azért sem helyettesíti az élő kommunikációt, mert az artikuláció csak beszélgetés során értelmezhető a gyerekek számára. Beszédhiba esetén ez különösen fontos!

Az életkornak megfelelő könyvek nézegetésével, sok-sok beszélgetéssel és élő meséléssel sokat segíthet a szülő. Egyszerű játékokkal jól fejleszthető a szókincs és az anyanyelvi játékoknak az is nagy előnye, hogy várakozás közben jól ki lehet tölteni vele az időt. A szólánc játékot mindenki ismeri, amikor az elhangzott szó utolsó hangjával kell kezdődnie az új szónak, de gyűjthetünk azonos hanggal kezdődő szavakat is. Nézzünk körük az utcán, a lakásban, az orvosi rendelőben, hogy hány tárgyat látunk, aminek a neve egy adott hanggal kezdődik. Ha „robotnyelven” beszélünk, automatizálódik a szótagolás, ami jól előkészíti az írás- és olvasástanulást. Mondjunk rejtjelezve, csak a magánhangzókat hangoztatva állatokat, növényeket, tárgyakat, mesehősök, családtagok nevét.

Az akusztikus emlékezetet is fejleszti, ha felváltva soroljuk, mit tegyünk az iskolatáskába/hátizsákba/bevásárlókosárba. A játék lényege, hogy az első elkezdi, a másiknak el kell ismételnie és hozzátenni egy új szót, és így tovább. Így egyre több dolog gyűlik össze, amit nem is olyan egyszerű sorrendben megjegyezni.

Útközben az ovi felé kitalálhatunk közösen egy történetet, amit tetszés szerint folytathatunk hazafelé menet, akár napokon keresztül. Ez hat a hosszú távú emlékezetre és a fantáziát, kreativitást is mozgósítja.

Az élő mese fontosságáról mindenképpen szót kell ejteni, mert sajnos egyre inkább kimegy a divatból. A meghitt hangulat érzelmi biztonságot nyújt, és ha a gyerek nem készen kapja a képeket, sokkal jobban fejlődik a belső képalkotása, fantáziája. Arról nem beszélve, hogy a sárkányt vagy a boszorkányt csak annyira fogja félelmetesnek elképzelni, amennyire neki az még komfortos, úgyhogy az esetleges szorongást is kiküszöbölhetjük.

Persze nem ördögtől való sem a tévé, sem a tablet vagy a számítógép, de ebben a korban még mindenképpen a felnőttnek kell felelősen kezelnie, hogy mit és mennyit nézzen a gyerek. Természetes, hogy szereti a rajzfilmeket is, de ezeket semmiképpen ne elalvás előtt nézzék, mert a képernyőről érkező fényhatások bizonyítottan élénkítenek, így aztán nem csoda, ha 11-kor még forgolódik az ágyában.

Tehát mozogjanak, beszélgessenek, játsszanak, meséljenek együtt sokat és akkor jó esély van arra, hogy az iskolakezdés ne mérföldkövet, hanem csak egy lépcsőfokot jelentsen a gyerek életében.

A sorozat előző részét itt olvashatják.