Ötödik interjúalanyunk húszas éveiben jár, és a politika nem része a mindennapjainak. Könnyen elfogadja, ha valaki másképp gondolkozik vagy másképp szavaz, mint ő. “Minden ember más, mindenkinek más a jó és a rossz. Nem lesz a szememben kevesebb ember valaki azért, mert máshova húzta be az x-et” — mondja. Ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy szavazzon, és az anonimitás megtartása mellett szívesen osztotta meg gondolatait a közösséggel.
A sorozat bevezetője és 1. interjúja itt olvasható
Mennyire követted az országos közélet eseményeit?
Korábban nem követtem. A családban nálunk sosem volt szó politikáról, nem beszélgettünk róla. Ebből kifolyólag konfliktus sem lett belőle sosem, hogy ki kinek adja a szavazatát. Amikor először szavaztam, akkor sem beszéltük át a szüleimmel, hogy ők mit gondolnak, és hogy szerintük nekem kire kéne szavaznom, hanem hagyták, hogy én magam döntsek. Emlékszem, az első szavazásomkor a testvéreméknél voltam, ott szavaztam, és vele beszéltünk először komolyabban arról, hogy ki mit gondol.
Amióta nagyjából tudom, mi az a politika, és jobban belelátok a dolgokba, azóta Orbán Viktor volt a miniszterelnök. Pont emiatt az első alkalommal még neki adtam a voksomat, mert abszolút nem láttam más példát, és akkor a volt kormány számomra (már amennyit én láttam belőle) jónak bizonyult.
Honnan tájékozódtál azóta?
Leginkább a közösségi médiából. Az utóbbi időben az látszott, hogy az emberek nagy többsége akarja a változást, és ennek hangot is ad, így elkezdtem kicsit jobban beleásni magam és is. Korábban a kollégáim állandóan csak a politikáról beszélgettek. Ebből tulajdonképpen akarva-akaratlanul is sokat informálódtam. Viszont ettől függetlenül magam is láttam, hogy jó lenne a változás, ezért sok mindennek utánaolvastam, és jobban odafigyeltem.
A környezetemben nem mindenki látta úgy, hogy kell a változás. Azt tudom, hogy az anyósomék máshova szavaztak, pedig ők nem az idős korosztályhoz tartoznak, az eggyel idősebb generációból viszont volt, aki szintén változást akart. Van olyan idős hölgy az ismeretségi körömben, aki amiatt szavazott a Fideszre, hogy ne legyen háború. Ami még ennél is érdekesebb, hogy a párom is a Fideszre húzta be az X-et, és amikor megkérdeztem, hogy miért, nem tudott rá pontos választ adni. Mint korábban mondtam, nálunk nem volt szó a politikáról a családban, és vele sem volt sose közöttünk téma. Hallott negatív dolgokat, amiket mondtak a tévében és egyéb platformokon, és emiatt és azért, mert igazából jól elvan így, a Fideszre szavazott. Valószínűleg húzóerő volt az is, hogy a szülei is így tettek.
Együtt tudtok azzal élni, hogy nem ugyanaz a véleményetek?
Egyáltalán nem volt belőle konfliktus, mivel soha nem beszéltünk napi szinten a politikáról, és nincs benne a mindennapi életünkben. Én egyébként ameddig csak lehet, szeretném távol tartani magam és magunkat tőle. Azzal, hogy elmentem szavazni, és bizalmat adtam valakinek a szavazatommal, azzal eleget tettem a kötelezettségnek, ami elvárható volt. Innen kezdve bizakodva várom, hogy a bizalomra rá is szolgáljanak.
Egyébként amikor kiderült az eredmény, vagy legalábbis kezdett körvonalazódni, a páromban rögtön a negatív dolgok jöttek elő, aztán elkezdtünk beszélgetni, hogy miért gondolja úgy, ahogy, és hogy próbálja meg a pozitív oldalát nézni, és egy esélyt adni a Tiszának. Próbáltam azt is elmondani, hogy az se véltelen, ha egy ország ekkora többsége gondolja azt, amit. Végül megbékélt a helyzettel és elfogadta, de továbbra sem politizálunk, ami így is fog maradni.
Említetted, hogy a kollégák körülötted viszont politizáltak. Milyen irányba vitt ez téged? Elriasztottak vagy meggyőztek?
A környezetemben mindenki viszonylag egy véleményen volt, így ismerősök által főleg csak egy oldalt láttam, és az a Tisza volt. A Fidesz oldaláról is volt pár ember körülöttem, akik mind annak adtak hangot, hogy azért szavaznak a Fideszre, hogy ne legyen háború, de emiatt a kijelentés miatt nem álltam át az ő oldalukra. A tiszás emberek közül volt olyan is a környezetemben, aki teljes mértékben magának érezte és nyakig belemászott ebbe a politikai világba. Az összes tüntetésre elment, és cipelte magával a kisgyerekeit is, akik abszolút nem értették, miről van szó. Ez az én esetemben egy elrettentő példa volt, hogy ezt biztosan nem szeretném.
Elmentél szavazni?
Igen, természetesen elmentem szavazni. Fontosnak tartottam, hogy éljek a szavazati jogommal.
Listán és egyéniben is ugyanoda tetted az x-et?
Nem, mert regisztráltam a német nemzetiségi listára.
Hogyhogy? Német származású vagy?
Nem, de a német nemzetiség és a sváb kultúra gyermekkorom óta fontos része az életemnek. Még akkor is, ha csak nagyon messzi ágon van ilyen nemzetiségű a családunkban. Fontosnak tartom, hogy a sváb hagyományokat fenntartsuk és átadjuk a fiatalabb generációknak is. Tagja vagyok egy hagyományőrző egyesületnek is. De ahhoz, hogy ezek a dolgok működjenek, szükséges az, hogy a parlamentben is képviseljen bennünket valaki, aki „közülünk való”. Gallay Gregor abszolút ilyen, és szószólóként is a legjobb tudása szerint fogja képviselni a német nemzetiséget az elkövetkezendő években.
Mit vártál a választásoktól?
Egy szebb és biztonságosabb jövőt a majdani gyerekeimnek.
Hogyan élted meg a szavazás napját?
Egyszer-kétszer ránéztem napközben a részeredményekre. Volt bennem egy pozitív érzés, hogy ennek most jól kell sikerülnie, de emellé társult egy félelem is, hogy mi lesz akkor, ha marad minden olyan, mint eddig volt. Ezektől függetlenül egy átlagos vasárnapi nap volt. Amikor már 100%-ban biztos volt az eredmény, megnyugvást éreztem, hogy most tényleg elindulunk egy jobb Magyarország felé. Tisztában voltam és vagyok a mai napig azzal, hogy ez nem azt jelenti, hogy holnaptól minden megváltozik, de adtunk egy esélyt annak, hogy idővel jobb lehessen.
Követed a választások óta történteket?
Továbbra sem napi szinten. Azt követtem, hogy kik lettek miniszternek kinevezve, valamint hogy milyen minisztériumokat hoznak létre, hiszen ez adja meg az alapot a jövőben.
Mit vársz az új kormánytól?
Bízom abban, hogy azok a pozitív dolgok (mert voltak), amiket az előző kormány létrehozott –mint például az SZJA-mentesség az édesanyáknak, a CSOK vagy a babaváró hitelek – megmaradnak, és az ígéreteiket, amikről a kampány során szó volt, megvalósítják, például hogy az egészségügy és az oktatás helyzete javuljon, vagy hogy egy miniszterelnök ciklusa ne lehessen 8 évnél hosszabb. Bizakodó vagyok, és sok pozitívumot látok a kormányban, amiket ha valóban megvalósítanak, minden sokkal jobb lesz.
Mit gondolsz arról, aki más politikai irányultságban gondolkozik?
Azt gondolom, hogy mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy számára ki vagy melyik párt a szimpatikus. Különbözőek vagyunk, amivel nincs gond. Én senkit sem szeretnék befolyásolni a döntésemmel, mert ez az én döntésem, viszont cserébe úgyszintén elvárom, hogy ő se akarja rám erőltetni az ő döntését. Minden ember más, mindenkinek más a jó és a rossz. Nyugodtan gondolhat a legjobb barátom vagy a párom is mást, mint én, nem fogom azért utálni, mert mást gondol, vagy másra szavaz. Szerencsére sose volt olyan, hogy politikai vita lett volna egy beszélgetésből. Nem lesz a szememben kevesebb ember valaki azért, mert máshova húzta be az x-et. Teljesen mindegy, hogy melyik pártról beszélünk.
Sólyom Ági — Solymár online
