Második interjúalanyunk 40 év körüli, több gyermekes családapa. Solymári őslakos, erős nemzetiségi gyökerekkel, aki aktívan érdeklődik a politika iránt. „Szeretek itt élni, és örülök mindenkinek, aki építő tagja a községünknek – mondja. – A legtöbbjükről nem is szeretném tudni, kire szavaztak.” Szeretné, ha minél több emberhez eljutna az üzenet: politikai véleményünktől függetlenül egy közösséget alkotunk, és nem ennek alapján kellene megítélnünk egymást. Ezért vállalta a felkérést, hogy az anonimitás megőrzése mellett megossza gondolatait a közösséggel.
A sorozat bevezetője és 1. interjúja itt olvasható
Mennyire követted az országos közélet eseményeit?
Sajnos intenzívebben is, mint kellene; olykor úgy érzem, túl sok időt és energiát emészt fel a tájékozódás.
Honnan tájékozódtál?
Televíziót egyáltalán nem nézek, kizárólag a független sajtóból – például a Válasz Online vagy a Telex felületeiről – informálódom.
Elmentél szavazni?
Természetesen, ez nem is volt kérdés. A környezetemben is mindenkit a részvételre buzdítottam, függetlenül attól, hogy egyezik-e a pártpreferenciánk vagy sem.
Miért tartod fontosnak, hogy mindenki elmenjen szavazni?
A döntéseink közvetlen hatással vannak a mindennapi életünkre. Ha alacsony a részvétel, fennáll a veszélye, hogy egy szűk kisebbség akarata érvényesül a többség felett. A választás az egyik legalapvetőbb demokratikus jogunk, amivel élnünk kell – különösen akkor, ha a politikai képviselet egyéb, ideális csatornái már sérültek vagy elsorvadtak.
És mi alapján döntötted el, hogy kire adod a szavazatod?
A regnáló kormányt a tényleges teljesítménye, míg az új ellenzéki szereplőket az ígéreteik és a hitelességük alapján mértem meg.
A legnagyobb problémám az elmúlt időszakkal, hogy az ország soha nem látott lehetőségeket és elképesztő mértékű uniós forrásokat kapott, amelyeket véleményem szerint nem a közjó érdekében használtak fel. A Tisza Pártra adtam a voksomat, de paradox módon abban bízom: négy év múlva már nem lesz szükségszerű csak rájuk szavazni. Alapvetően a többpárti, koalíciós kormányzásban hiszek, a kétpárti berendezkedés nem szimpatikus számomra. Remélem, hogy önzetlen módon sikerül visszaépíteni a fékek és egyensúlyok rendszerét, és a jövőben a kisebb pártok sem lehetetlenülnek el. Bár az ő programjuk állt hozzám a legközelebb, úgy érzem, ezen a választáson valójában magáról a demokrácia megőrzéséről döntöttünk.
Nemzetiségi származásúként gondolkodtál a nemzetiségi listás szavazáson?
Nemzetiségi származású vagyok, egy korábbi választás alkalmával kértem is, hogy a pártlista helyett a nemzetiségire szavazhassak, mert akkor egyik párt kínálatával sem tudtam azonosulni. Jelenleg viszont jogfosztásként élem meg a rendszert: felháborítónak tartom, hogy ha valaki nemzetiségi képviselőre szeretne voksolni, akkor elvész a lehetősége, hogy országos pártlistán is véleményt nyilvánítson.
Mit vártál a választásoktól?
Valódi, rendszerszintű változást.
És hogyan élted meg a szavazás napját?
Lelkesedéssel töltött el a magas részvételi arány, de a végkimenetelben egyáltalán nem voltam biztos. Bár sejtettem a társadalom többségének véleményét, tartottam a mozgósítás erejétől és az esetleges választási befolyásolástól.
Hogyan értékeled az eredményeket?
Alapvetően bizakodó vagyok, hiszen ez az a kimenetel, amire vártam, ugyanakkor maradtak bennem kérdőjelek azzal kapcsolatban, hogy a kapott felhatalmazást jól használják-e majd fel. Bár az opportunizmus jelensége – amikor bizonyos csoportok érdekek mentén simulnak a hatalomhoz – mindig is jelen lesz, a miniszteri kinevezések és a felelős posztokra kerülő személyek optimizmusra adnak okot.
Most hogy vagy?
Sokkal jobban; reménytelinek látom a helyzetet.
Követed-e a választások óta történteket?
Igen, változatlan intenzitással figyelem az eseményeket.
Mit vársz az új kormánytól?
Szakértői kormányzást várok, és azt, hogy ne az elmúlt tizenhat év gyakorlata folytatódjon. Olyan politikai képviseletre van szükség, amely valódi rendszerváltást hoz.
Szerinted van-e hatással a személyes életedre, a környezeted hangulatára a politikai helyzet?
A társadalmi megosztottság kifejezetten elkeserítő. A kormánypárti szavazók jelentős része zárt információs buborékban él. Mélységesen felháborít a háborús riogatás és a szándékos félretájékoztatás. A közmédia ebben óriási felelősséggel bír: az elmúlt években nemcsak a gazdaságnak, hanem az emberek lelkiállapotának és emberi kapcsolatainak is hatalmas károkat okoztak.
Van-e ezzel kapcsolatos kívánságod?
Szeretném, ha természetessé válna, hogy a vélemények különbözhetnek. Jó lenne, ha a nemzeti jelképeink és a „nemzeti” kifejezés újra közös kincsünk lenne, és az emberi értékünket nem a politikai hovatartozásunk határozná meg.
Teszel-e valamit ezért?
Személyes példamutatással igyekszem tenni a megosztottság ellen. Kerülöm az öncélú, agresszív vitákat, helyette a párbeszédre törekszem. Az ismerőseimmel nem kezdek politikai csatába, inkább végighallgatom a véleményüket. Arra gondolok: a mindennapi interakciók során láthatja, hogy rendes, szorgalmas, becsületes, családját szerető ember vagyok, és ez talán elgondolkodtatja őt is: a politikai ellentétek ellenére lehetünk közösségben. Senkitől nem szigetelődöm el pusztán a nézetei miatt, ha emberileg tisztelni tudom – legyen az családtag vagy szomszéd.
És végül: miért fogadtad el a felkérést erre az interjúra?
Szeretném, ha minél több emberhez eljutna az üzenet: a politikai véleményünktől függetlenül egy közösséget alkotunk, és nem ennek alapján kellene megítélnünk egymást. Szeretek itt élni, és örülök mindenkinek, aki építő tagja a községünknek. A legtöbbjükről nem is szeretném tudni, kire szavaztak – bőven elég, ha jó szomszédok és értékes emberek vagyunk egymás számára.
Sólyom Ági – Solymár online
