Színésznő volt, de sosem küzdött tíz körömmel semmilyen szerepért. Könnyű szívvel hagyta el a pályát. Talk show-ja lett, önálló rádióműsora, majd társkereső irodát nyitott. Kánya Kata mindig, minden helyzetben bátran lépett. Több könyve jelent meg, ezek közül a Darabokra tört szívek és a Társtaláló című kötetéről fog beszélgetni holnap este 6 órától a művelődési házban.
Kánya Kata életútjáról nemrégiben a Vasárnapban mesélt Szabó G. Lászlónak. Ebből az interjúból emeltünk ki néhány fontos pillanatot, a teljes anyag itt olvasható.
Voltam én korábban a Vígszínházban is, meg a Nemzetiben is, de tizennyolc év után a Tháliában fejeztem be. Minden szép volt, jó volt, mégsem akartam tovább csinálni. Ezt a pályát nagyon kell akarni. Én nem tudtam nem aludni vasárnapról hétfőre csak amiatt, hogy mit írnak ki a próbatáblára. Ha rám osztottak egy szerepet, az is jó volt, ha nem, akkor sem bánkódtam. Ha játszottam, halál lelkiismeretesen, de hogy én harcoljak vagy könyörögjek, azt nem!
Elkezdtem hát televíziózni. Más műfaj, mint a színészet. Nem volt könnyű. Kudlik Juli nagyon sokat segített. Felolvastam neki érthetően a hírt, majd letakarta a kezével, és azt kérdezte: »Tudod, mit olvastál?« Fogalmam sem volt. Blattoltam. Azt mondta: »Előbb meg kell érteni!«
Ezek után kerültem a Petőfi rádióhoz, ahol már önálló műsoraim voltak. Most is összeszorul a szívem, a gyomrom, pedig már sok éve ennek, de olyan volt az egész, mintha egy hosszú, sivatagi nélkülözés után egyszer csak megérkeztem volna egy igazi oázisba. Aztán jött a Juventus rádió, ahol este kilenctől éjfélig élő társkereső műsorom volt, a Cupido.
Társkereső irodám tizennyolc éve várja az ismerkedni vágyókat. Én senkinek nem ajánlok senkit. Nálam egymást választják a felek. De nem az érdekel, hogy az illető kire vágyik, kit szeretne maga mellé társnak, hanem hogy miért van egyedül. Azért, mert ezt a lapot húzta, s az életének most ilyen szakaszában van, de majd talál valakit, vagy más baj van, amin ha nem változtatunk, úgy marad, s mindig ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni anélkül, hogy mozdulna valamerre az élete.
És mit üzen Kánya Kata azoknak, akinek így vagy úgy »besült” az életük«?
Hogy mozduljanak ki a komfortzónájukból, és vágjanak bele valami újba, ismeretlenbe. Merjenek kockáztatni, ne féljenek se a kudarctól, se az esetleges veszteségtől. Ne a zsákutcát válasszák, ahol nem érheti őket baj, de öröm sem, hanem inkább a hatsávos utat, amely ugyan veszélyesebb, viszont ott sok minden történhet. Egyszer élünk, nem megúszásra kell játszani!