Sokakat meglepett, hogy lemondott Tihanyi-Kovács Erika, a Nagycsaládosok Solymári Egyesületének vezetője. Az ötgyerekes anyuka most a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében tárja fel lemondása okát.
„Hosszú ideje érlelődik bennem a döntés, hogy lemondok, de szerettem volna úgy átadni az egyesületet, hogy biztos kezekben maradjon, hisz hosszú évek sok-sok munkája fekszik benne, és nem lenne jó, ha ez kárba veszne. Decemberben, mikor a lemondás gondolata először megfogalmazódott bennem, nem volt kinek átadnom a stafétabotot, ezért maradtam és tettem tovább a dolgom. A helyzet mostanra megváltozott. Van akinek át tudom adni a feladatokat, van aki már egy kicsit belelát a dolgokba, és tenni is akar az egyesületért!
A sportfesztiválról is közösen kezdtünk el gondolkodni, de egy idő után már nem sikerült egységes mederben tartani a szervezést. Az ő gondolatmente a sport irányába ment el, az enyémbe még egy család megsegítése is belefért volna.
És ez nem baj. Úgy gondolom, át kell adni a helyet a fiataloknak, hagyni kell őket is kibontakozni. Hiszen nem biztos, hogy az volt a jó, amit én csináltam, mint ahogy az sem biztos, hogy az a jó, amit ő csinál. Teret kell adni az újnak, a másnak, a változásnak és számomra most jött el ez a pillanat.
Ikreim megszületése után, 23 évvel ezelőtt lettem az országos nagycsaládos egyesület, megalakulása óta pedig a solymári szervezet tagja. Közel 10 éve választottak be a helyi vezetőségbe, majd a helyettes tisztséget vettem át, és sok évvel ezelőtt az egyesület elnöke lettem.
A megválasztásom óta eltelt idő alatt mindig az mozgatott, hogy a családoknak jobb legyen és egy olyan egységet alakítsak ki, amelyben segíthetjük egymást. Az ajtóm mindig nyitva állt, ha valakinek gondja volt és a telefonomon is mindig elérhető voltam. Megesett, hogy december 24-én kértek segítséget, de ez sem zavart.
Saját családom volt a fő támogatóm, akikre mindenben számíthattam! Ők voltak, akik pakolták az adományokat, segítettek a szétosztásban. Megoldották gyerekeim felügyeletét, míg én az egyesület ügyeit intéztem. Ezért a támogatásért nagyon hálás vagyok nekik.
Az évekig tartó önkéntes munkát mindig szívvel lélekkel tettem, soha nem vártam semmit cserébe. Az anyagias világunkban nem érdekelt, hogy hány kilométert teszek meg az egyesületért, hány forintot telefonálok el, ahogy a megannyi levél megírása, továbbítása, nyomtatása, és az adományok széthordása sem okozott problémát.
A családok szeretete inspirált, hiszen számomra a segíteni akarás volt a legfontosabb.
A sokéves munka után kezdtem azt érezni, hogy elfáradok, hogy az elvégzendő feladat meghaladja erőmet.
Gyermekeim egy része is felnőtt, így csak egy kicsi van, akivel a programokon részt tudok venni. Ez már nem az, amikor 3-4-5 pici van a családban. Másképp érintenek ez által a gondok. Nekem már van egy kezem, hogy megfogjam az ő kezét, míg a többi szülőnek nincs 3-4-5 keze. Így számomra már sok minden más, ebben a tekintetben már nem vagyok nagycsaládos.
Néhány éve elkezdtem újra dolgozni, ami egyre több időmet veszi el. Tavasz óta tankonyhám működik a tankonyhám Zsámbékon. Egyre több időt kell ezekre a feladatokra fordítanom, hogy jól működjenek.
Az egyesület életében mindennek van egy menete. A tagoknak jelölniük kell új elnököt, elnökhelyettest, titkárt, ellenőrző bizottsági tagokat. Ezeket a jelöléseket el kell bírálni egy közgyűlés alkalmával, meg kell szavaztatni az egyesület tagjaival. Ha ez megtörtént, akkor lesz új vezetőség, addig a jelenlegi titkár és helyettesnek kell eljárnia az egyesület ügyeiben.
Azt érzem, hogy becsuktam magam mögött egy kaput és kinyitottam egy újat, ami mindenki számára jobbat tud hozni. Segíteni akarásom nem múlt el, az út nem zárult le ezzel, csupán más irányt vesz és másfelé tart. Vannak elképzeléseim, ötleteim, lehetőségeim.
Az egyesület tagjainak pedig azt kívánom, hogy azon az úton menjenek tovább, ami számukra a legjobb és legmegfelelőbb. Tartsanak össze, erősítsék magukat, vegyenek új lendületet és élvezzék azt a csodát, ami miatt beléptek az egyesületbe, hogy a 3 vagy még több gyermek boldog szülei lehetnek. Ahogy egyesületi tagként én is ezt teszem majd, hiszen szívesen részt veszek a továbbiakban is programokon, mint bármely más család.”