…mondja Loncsár uram Jónásnak a Szaffi című rajzfilmben, követendő példaként állítva elénk vendégeink jóltartását.
Ebben az időben nekünk is illik vendégeinket megitatni: portánknak nem csak emberi, hanem állíati vendégeit is egyaránt.
Nem mondok újat senkinek, ha azt állítom: dögmeleg van. Az országos tisztifőorvos 3-4 liter vizet javasol napi fogyasztásra, amelyhez (ha nem döntjük be egy-két nap alatt a DMRV ivóvízrendszerét az urizáló vízpazarlással) mi kényelmesen, egy mozdulattal hozzájuthatunk. Az állatokkal más a helyzet: az aszályban a pocsolyák, patakok, tavak kiszáradnak, az vadak szenvednek a szomjúságtól, ezért olyan helyekre is benézhetnek vízért, ahonnan eddig természetes életösztönük távol tartotta őket: például a polgármesteri hivatalba.
Legalábbis azzal a kis sünnel, amelyet a községháza egyik helyiségében talált az ugyancsak négylábú kolléga (a hivatal egérügyi, stresszoldási és szőrhullajtási felelőse, MirrMurr kandúr), egész biztosan ez történt. Szerencsére a dolgozóktól kapott vizet, és pár nap múlva a Sünmenedék Alapítványhoz került, azaz Grimmné Dévényi Erikához, akiről a Solymári Hírmondó hasábjain már olvashattunk, és aki ezúttal is a szárnyai alá vette a Márknak keresztelt tüskéshátút.
De mi a heyzet Sün Márk kis sorstársaival, akik ugyanígy járják a solymári kerteket, ivóvíz után kutatva? Mi lesz a madarakkal, a mókusokkal, a kóbor macskákkal, a rovarokkal, sünökkel, vagy a nyestekkel? Találnak vajon vizet?
Ha egy kis tálkában, amibe valami nehezéket (pl. követ) teszünk, hagyunk kint nekik vizet, akkor találnak. Egy-két liter ivóvíz (ami töredéke annak az ivóvízmennyiségnek, amivel a vécét leöblítjük) még a másodfokú vízkorlátozás idején is kell hogy jusson a minket körülvevő faunának.
Figyeljünk környezetünkre, figyeljünk az állatokra, akikkel együtt élünk, vigyázzunk rájuk és egymásra!
Gelencsér Zsófia – Solymár online