A solymári tározók szintje jelenleg megfelelő, a szárazság miatt a vízkorlátozás azonban továbbra is érvényben marad. Dr. Zlinszky Péter polgármester még a III. fokú vízkorlátozás bevezetésekor arra kérte a solymáriakat, osszák meg egymással, milyen takarékossági szokásokat alakítottak ki.
A felhívásra érkező hozzászólások között egészen egyszerű házi megoldások és komolyabb, hosszú távú beruházások is megjelentek.
Nem mindenhez kell ivóvíz
Egy solymári család például a nem vegyszeres szürkevizet – vagyis a fürdő- és mosogatóvizet –, valamint az esővizet is összegyűjti, és ezekkel öntözi a fákat. Mint írták, ez akár napi 50 liter vizet is jelenthet. A locsolást este végzik, amikor kisebb a párolgás. Két esővízgyűjtőjük már van, egy harmadikat is terveznek, így összesen mintegy 1,5–2 köbméter vizet tudnak majd összegyűjteni.
Egy másik hozzászóló ennél is nagyobb léptékű megoldásról számolt be: náluk újra használatba került az egykori szennyvízgyűjtő tartály. „Most értékelődnek fel igazán a ciszternák” – írta, hozzátéve, hogy a csatornázás után sokan betemették ezeket, ők azonban kitisztították a sajátjukat. Így 10–15 köbméter esővizet tudnak tárolni, és a nagy tetőfelületnek köszönhetően egy kisebb esőből is 2–3 köbmétert képesek felfogni. Ebből locsolnak, szükség esetén WC-öblítésre is használják, a hozzászóló szerint pedig megfelelő tisztítás után akár zuhanyozni is lehet vele. A ciszterna ugyan nagyobb beruházás lehet, mint néhány műanyag hordó, de hosszú távon megtérülhet. A megfogalmazás szerint náluk „egy csepp eső sem jut ki az utcára”.
Aki pedig nem rendelkezik ciszternával, annak sem feltétlenül kell lemondania az esővíz hasznosításáról: már néhány hordóval is jelentős mennyiséget lehet összegyűjteni.
A kert is alkalmazkodik
Többen arra hívták fel a figyelmet, hogy a víztakarékosságot már a kert kialakításánál el lehet kezdeni. A mulcsozás például több hozzászólásban is előkerült. A konyhakertben alkalmazott mulcs segít megőrizni a talaj nedvességét, így az lassabban szárad ki.
Van, aki ennél korábban gondolkodott előre: évekkel ezelőtt a fű közé más növényeket is vetett, például vörösherét, kakukkfüvet és mezei virágokat. Így a terület nyáron sem igényel rendszeres öntözést, és nyírni sem kell olyan gyakran, miközben viszonylag zöld marad.
Más a mélymulcsot és a fügét emelte ki. Utóbbi megfelelő körülmények között öntözés nélkül is megél, miközben rengeteg lédús gyümölcsöt teremhet.
Vagyis a víztakarékosság nem feltétlenül azt jelenti, hogy le kell mondani a szép kertről. Lehet, hogy inkább olyan növényeket és kertészeti módszereket kell választani, amelyek jobban alkalmazkodnak a szárazabb időszakokhoz.
A fürdővíz második élete
A hozzászólások alapján a háztartásban keletkező víznek is egyre több helye van. Egy hozzászóló például a gyerek fürdővizét használja fel locsolásra, illetve WC-öblítésre. Más a mosásokat halasztja addig, amíg össze nem gyűlik egy teljes adagnyi szennyes.
Akadt olyan ötlet is, amely generációkon át öröklődött, egy hozzászóló az anyósa szokását vette át: amikor zöldséget vagy gyümölcsöt mos, vájlingot tesz a mosogatóba, felfogja a vizet, majd egy vödörbe önti, és azzal locsolja meg a virágokat.
Egy WC-öblítés is litereket jelent
A kommentek között akadt egy elsőre meghökkentőnek tűnő megoldás is: „Hátrajárok a bokorhoz vizelni.” A megfogalmazás mögött lévő víztakarékosság nagyon is valós. Egy WC-öblítés – a tartály típusától függően —–több liter vizet használ el. Egy 6 literes öblítéssel és napi öt alkalommal számolva ez napi 30 liter. Havonta már 900 liter, azaz csaknem egy köbméter ivóvíz. Egy négytagú háztartásban ugyanez már több köbméter lehet havonta.
Vagyis a „bokor” mögött – megfelelő körülmények között és a higiéniai, környezeti szempontokat is figyelembe véve – valóban ott van egy víztakarékossági gondolat: nem feltétlenül szükséges minden alkalommal ivóvizet használni arra, hogy néhány deciliter folyadékot eltüntessünk.
Nem csak a vízzel lehet takarékoskodni
A mostani helyzet egyeseknél a háztartás egészének működését is átrendezte. (Ami persze összefügg az ivóvízhasználattal, hiszen a vízszolgáltatásnak is van energiaigénye – a háztartások által elhasznált “felesleges” energia létfontosságú lehet a mindenkit kiszolgáló rendszerek működtetésénél.) Van, aki a háztartási gépeket a kiemelt időszakokon kívül használja. A légkondicionálót 27 fokra állítja, és csak egy szobában, 10 és 16 óra között használja. Mint írta, az elmúlt napokban egyáltalán nem kapcsolta be, és reméli, hogy erre a következő időszakban sem lesz szükség.
A konyhában is akadnak apró változtatások: valaki gáztűzhelyen melegíti a vizet vízforraló helyett, és a forrólevegős sütőt sem használja most.
A klímával kapcsolatban pedig még egy érdekes melléktermék is előkerült: a kondenzvíz összegyűjthető, és öntözésre használható.
Régi solymári tudás, új helyzetben
Talán nem véletlen, hogy a mostani vízkorlátozás kapcsán olyan megoldások kerülnek elő, amelyek egy része egyáltalán nem új.
A régi solymári háztartásokban a vízzel való takarékosság és az esővíz hasznosítása természetes része volt a mindennapoknak. A ciszternák, a csapadékvíz összegyűjtése és a víz többszöri felhasználása nem valamiféle modern „ökotrend”: olyan gyakorlatok, amelyek egy vízbőségben élő társadalomban lassan kikoptak a mindennapokból.
Most viszont újra van okunk elővenni őket. Ha egy háztartásban naponta több tíz liter vizet lehet megtakarítani, az egy egész településen összeadódva már jelentős tartalékot jelenthet.
Schreiber András – Solymár online