Sorozatunk hatodik interjúalanya az ötvenes korosztály tagja. Több diplomája van, sokáig vállalkozóként működött a faluban, de dolgozott kis családi cégnél és helyi nagyvállalatnál is. Jelenleg egy állami hivatal alkalmazottja. Családon belül is érzékeli a politikai konfliktust, és nagyon várja, hogy békesség legyen. Úgy gondolja, mások is lehetnek úgy, mint ő, hogy elpártolt attól az oldaltól, amelyet korábban tevőlegesen is támogatott, és szeretné, ha tudnák: nincsenek egyedül. Ezért vállalta, hogy az anonimitás megtartása mellett megosztja gondolatait a közösséggel.
A sorozat bevezetője és 1. interjúja itt olvasható
Sorozatunk 5. részét pedig itt találják
Mennyire követted az országos közélet eseményeit?
A rendszerváltás körüli időszakban voltam érettségire készülő diák, így nem meglepő, hogy megérintett a változás szele, lelkes követője lettem az országos közéletnek, és később is az maradtam. Hosszú időre a friss, fiatalos politikai szervezetként indult Fidesz mellé szegődtem, éveken át aktívan segítettem is őket. Ellenzéki időszakban persze könnyebb kedvelni egy kis csapatot, akár rajongani is érte, mint akkor, amikor már ők a „nagyok”, és amikor már ők hoznak nem feltétlenül szimpatikus döntéseket. Így idővel egyre inkább kritikával kellett figyelnem a történéseket.
Honnan tájékozódtál?
Rádiót sosem szerettem hallgatni, a tévés hírműsoroknak pedig a nagy része az utóbbi évekre szinte nézhetetlenné vált, mert a hírtartalom belefulladt a kormányzati körökből sulykolt fals narratívákba, vagy más, kereskedelmi csatornákon a bulvárszennybe. Pedig régen volt közöm a híriparhoz, így gond nélkül tudok fogyasztani ma is bármilyen oldali médiát, a nyers és öncélú trágárkodást kivéve. Az utóbbi pár évben híreket leginkább a 444-en olvastam, desszertnek pedig néha kurucinfós hozzászólásokat szoktam szemezgetni.
Elmentél szavazni?
Ha jól emlékszem, 18 éves korom óta minden választáson szavaztam, nem volt ez másként most sem.
Mi alapján döntötted el, hogy kire adod a szavazatodat?
A listás szavazatom nem volt kérdéses, hiszen nemzetiségi választó vagyok, de a másik sem, mert a 2026-os Fidesz már nagyon nem az a párt, mint amit egykor kedveltem. Ráadásul a kormánypárti jelöltünknek személy szerint annyi vállalhatatlan megnyilatkozása volt az utóbbi pár évben, hogy őrá még akkor se ikszeltem volna, ha egyedül szerepelt volna a szavazólapon. Borvendég Zsuzsannát értékes történésznek tartom, de a pártja nem győzött meg. Az „óellenzékre” sose szavaztam, most se tettem volna — pedig Dobrev Klárát például személyesen ismerem, még abból az időszakból, amikor fiatal volt és vonzó —, de erre most nem is volt szükség. A szavazatommal ugyanis kifejezetten a kormányváltást kívántam segíteni, ami pedig csak a végső győztes, Bujdosó Andrea támogatását jelenthette.
Mit vártál a választásoktól?
Nekem előzetesen úgy tűnt, hogy igen nagy a változást kívánók aránya, ezért arra számítottam, hogy a kormánypárt a kétharmadját okvetlenül elveszti, de jó eséllyel a többségét is. Tehát a Tisza győzelmét vártam, bár ennyire kiugró eredményre nem gondoltam. Persze nyilván a győzelemben sem lehettem biztos. Február-márciusban többektől is megkaptam, hogy liberális véleménybuborékban élek, és majd meglátom… Azóta persze róluk derült ki, hogy ők éltek m1-es, megafonos, hírtv-s buborékban, egy jóval szerényebb létszámú körben, mint amilyenbe tartozóknak ők hitték magukat.
Hogyan élted meg a szavazás napját?
Vittem haza bőséggel munkahelyi tennivalókat, és a nap folyamán nagyrészt azokkal foglalkoztam, távol tartva magamat az esélylatolgatásoktól és a választási műsoroktól is. Este tíz körül belenéztem a köztévébe, ahol éppen azt mutatták, hogy Csornán is győzelemre áll a fideszes jelölt, meg itt is, ott is, amott is — kissé csalódás volt hallgatni, ki is kapcsoltam egyből. Aztán egy óra múlva újból próbálkoztam, addigra már látszott a mezőny valódi állása, és az, hogy a Fidesz csak pár egyéni helyet szerez. Talán tíz óra körül is direkt pörgették az m1-en azt a néhány befutó jelöltet, fájdalomcsillapító jelleggel, hiszen addig sem kell szót ejteni az elvesztett körzetekről…
Hogyan értékeled az eredményeket, és milyen érzéseket váltottak ki belőled?
Említettem, hogy a Tisza győzelmének aránya meglepett, de maga a győzelem nem, hiszen a választástól a neres kétharmad korszakának lezárását reméltem, amiről most úgy tűnik, hogy be is következett. Eufóriába nem estem, pezsgőt se bontottam, de jól esett másnap erre a helyzetre ébredni.
Most hogy vagy?
Mivel egyelőre az új kormányzati gárda részéről szimpatikus megnyilatkozásokat hallok, így jelenleg elégedett vagyok. A választás utáni napokban én is jót szórakoztam egy-két olyan videón, amik a tiszás ünneplést vagy éppen a NER-közeli szereplők busongását dolgozták fel vicces formában, de ezek élményszerűsége nyilván csak ideig-óráig tartott. Azóta újra a hétköznapokat éljük — szerencsére nélkülözve azokat a háborús és egyéb tematikájú riogatásokat, amik áprilisig beletartoztak a mindennapokba. Illetve Zelenszkij vagy Brüsszel sem igázta le kicsiny hazánkat, ami szerintem jó így.
Sajnos a családtagjaim közül többen is nehezebben viselték a kormányváltást, vannak, akik szinte személyes tragédiaként élték meg a választás eredményét. Őnáluk bizonyára még sokáig eltart a „gyászfeldolgozás” folyamata.
Követed-e a választások óta történteket?
Igyekszem. Tévét továbbra sem nagyon nézek, de a netes hírportálokat rendszeresen figyelem, és a közösségi felületeken, ismerőseim által megosztott közéleti tartalmakat is követem.
Mit vársz az új kormánytól?
Sok szimpatikus ígéret hangzott el a részükről a kampányban és a választást követő időszakban. Ha azoknak akár csak egy kisebb hányada megvalósulna belátható időn belül — miközben elmarad az az Armageddon, amit a NER-média vizionált tiszás győzelem esetére —, talán már az is meggyőzhetné az emberek nagy részét arról, hogy a Tiszát mégsem maga az ördög szabadította ránk az ország elpusztításának céljával.
Kényes kérdés az elszámoltatás ügye, mert nyilván senki sem lát szívesen büntetőügyben olyasvalakiket, akikre 10-20 évvel korábban még felnézett. Másrészt viszont most már minden jel arra mutat, hogy történtek olyan dolgok, amik miatt sajnos jogi következmények is érkezhetnek korábbi kormányzati szereplők címére. Ehhez a témakörhöz nagy hangsúlyú ígéretek kapcsolódtak a kampányban, meglátjuk, mi lesz belőlük.
Szerinted van-e hatással a személyes életedre, a környezeted hangulatára a politikai helyzet?
A saját munkahelyemen is történt felsővezetői személycsere a választás óta, ennyiben tehát biztosan hatással van a politikai helyzet a személyes életemre, hiszen most mind azon izgulhatunk odabent, hogy milyen változások jönnek a cégnél.
A környezetem hangulata alatt főleg a rokonságomét tudom értelmezni, hiszen a családban többen is beleragadtak a Fidesz siratásába, a szinte kizárólag HírTV-ről történő tájékozódásba és a „majd bánni fogják még a Tisza-szavazók”-típusú sóhajtozásba. Csak remélni tudom, hogy idővel ez enyhül majd.
Van-e ezzel kapcsolatos kívánságod?
Biztos sokat meg tudnék fogalmazni, de most hirtelen elég talán ide egy is. Jól esne, ha végre újra lennének olyan tévés híradók, hírműsorok, ahol az ellenoldal gyalázása hiányzik a műsorszerkesztési alapelvek közül, és amely híradókat végre újból együtt is tudna nézni a család.
Mit tehetnél, teszel te, teszel-e valamit ezért?
Itthon most egyelőre leginkább azt tudom tenni, hogy kivárom az enyhülést, és addig is kerülöm a politikai témákat, nehogy bárki a családban provokációt halljon ki a szavaimból. A szakmámban pedig izgatott bizakodással figyelem az új miniszter lépéseit, akitől sokat várok, hiszen bár 30 éve nem találkoztunk, de diákként jó barátom volt.
Miért vállaltad, hogy válaszolsz a kérdésekre?
Sokezer, talán sok tízezer olyan ember szavazott áprilisban a Tiszára, akik előtte a Fidesz szavazói, régebben talán aktív segítői is voltak. E váltás miatt bizonyára a legtöbbjük belső vitákat is le kellett, hogy folytasson magával, illetve a közvetlen környezetükkel is konfliktusba kerülhettek. Elsősorban az ilyen solymáriakkal akartam éreztetni, hogy nincsenek egyedül.
Sólyom Ági — Solymár online