Dragomán György lesz a könyvtár vendége pénteken

1515
Egészoldalas cikkben méltatta Dragomán György Máglya című regényét a Der Spiegel (Fotó: Valuska Gábor – NOL)

Dragomán György – József Attila-díjas író, műfordító – lesz a könyvtár következő író-olvasó találkozójának vendége, október 28-án, pénteken este 6 órakor.

„Ha bekapcsolnának egy kamerát a fejemben írás közben, akkor fel lehetne venni a filmeket” –árulta el egy interjúban a szerző. – „ Voltaképpen jeleneteket írok meg, beállítással és vágással. Ez talán oda vezethető vissza, hogy kamaszként, a kalózvideók korszakában, filmeket fordítottam az összegyűlt nézőknek. Ez volt az első munkám: két év alatt 1700 filmet láttam és fordítottam le, a művészfilmektől a B kategóriás akciókig mindent. És miután megnéztem, másnap persze mindent elmeséltem a barátaimnak az iskolában. Ha elemezni akarnám, hogyan lettem író, a helyszínek pontos lejegyzésének gyakorlata mellett ez volt a másik meghatározó élményem.”

Hogyan is kezdődött mindez?

„1973-ban születtem, közel harminc éve élek Magyarországon, szülővárosomat, Marosvásárhelyt 1988-ban hagytam el, azóta kétszer voltam Erdélyben, napokig nem tudtam aludni a honvágytól, nem mentem többet, lassan megszoktam az ittlétet, Budapest lett az otthonom. 2005 nyarára telt el annyi idő, hogy úgy éreztem, újra elmehetek, szép és felszabadító élmény volt, egy idegen város, ahol minden utcát ismerek.
A kivándorlás után négy évig Szombathelyen éltem, ott jártam gimnáziumba és ott ismertem meg a feleségemet, Szabó T. Annát. Fiatalon, huszonkét évesen nősültem, Annával írásokkal udvaroltunk egymásnak, ő mindennap írt nekem egy verset, én mindennap írtam neki egy novellát, tizenhat évesek voltunk akkor.
Írni tizenhárom évesen kezdtem, egy képet láttam meg, olyan tisztán és plasztikusan, hogy úgy éreztem, le kell írnom. Azóta is ezzel kísérletezem, elég korán elhatároztam, hogy regényt akarok írni, tíz évig tartott, amíg rájöttem, hogy is kell azt csinálni. Az ELTE-re jártam, angol és filozófia szakra (közben tagja voltam az Eötvös József Collegiumnak és Láthatatlan Kollégista is voltam). Végül a filozófiát három év után, amikor rájöttem, mekkora munka egy regény, abbahagytam. Az angolt azért elvégeztem, sőt a három éves PhD képzést is, közben öt éven át írtam, ez volt A pusztítás könyve. 2002-ben jelent meg, abban az évben, amikor a nagyobbik fiam született.
Ez a szép hagyomány 2005-ben folytatódott, megjelent a második regényem, A fehér király, és megszületett a kisebbik fiam.”

A fehér királyt az évek során harminc nyelvre fordították le és számos ország mellett az Egyesült Királyságban is kiadták, így kerülhetett az angol rövidfilmes Alex Helfrecht kezébe, akit annyira megihletett, hogy elhatározta, nagyjátékfilmet készít belőle. A Magyarországon forgatott brit produkció 2016. június 18-án debütált az Edinburgh-i filmfesztiválon.

Dragomán György következő regénye Máglya címmel 2014-ben, az Oroszlánkórus című novellás kötet pedig 2015-ben jelent meg.

„Ha nem írok, akkor többnyire fordítok, honlapokat szerkesztek, vagy filmkritikákat írok. Pihenésképpen főzni szoktam” – meséli végül magáról a József Attila-díjas író.

Sütőtokos-vöröslencsés-paprikás csirke Dragomán György konyhájából
Rájöttem, hogy a sütőtök nagyon szépen összeillik a vöröslencsével, a murokkal (répával) és a paprikával, igazi melengető téli egytál lesz belőle. Ebből kiindulva sokszor főztem cajun vöröslencsés sütőtokfőzeléket (sütőtök, vöröslencse, hagyma, répa, római köménnyel, bazsalikommal, kakukkfűvel, fokhagymával, kevés kardamonnal és sok paprikával – kb ebből készül a cajun fűszerkeverék).
Aztán egyszer, amikor paprikás csirkét csináltam és bementem a kamrába hagymáért, megláttam, hogy van itthon sütőtök, eszembe jutott, hogy össze lehetne kombinálni a kettőt. Igazi klasszikus született, azóta is gyakran főzőm.
Kell hozzá: fél kilónyi csirke, ugyanannyi sütőtök, egy bögre vörös lencse, ujjbegynyi gyömbér, két murok, két hagyma, a fenti fűszerek. A hagymát vajon futtassátok meg, tegyétek rá a fűszereket, aztán a csirkét, várjátok meg amíg szint kap, tegyétek bele a kockára vágott sütőtököt és répát, szórjátok közé a vöröslencsét, öntsétek fel annyi vízzel (vagy ha van, alaplével) amennyi ellepi, főzzétek kis lángon fél órát. Egyétek meg.