Kedves olvasók!
Az idei országgyűlési választások jelentős változást hoztak, és az emberekben sok érzelmet felkavartak. Talán ennek a kettőnek: a nagy változásnak és a sokféle érzelemnek köszönhető, hogy a kampányidőszak elmúltával még mindig nem csillapodott a felfokozott hangulat. Ezért született meg e sorozat ötlete. Szerkesztőségünk életkorban, nemben, gondolkodásmódban, származásban, pártpreferenciában különböző solymáriakat keresett meg, hogy megtudjuk, hogyan gondolkodnak, hogyan élték meg az országgyűlési választásokat, és hogy vannak most. A cél: hogy megértsük egymást, lássuk, ki hogyan gondolkodik, mi alapján választ.
Első interjúalanyunk 30-as éveiben jár, saját vállalkozást vezet. Solymáron él születése óta, felmenői is solymáriak. Úgy véli, kulturáltan érvelni és vitázni civilként is lehet, hiszen a politika az életünk része. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy akivel beszélünk, az is ember, a honfitársunk. „Célszerűbb szeretni egymást és összetartani, mint veszekedni, széthúzni, minősíteni” — mondja. Ezért vállalta a felkérést, hogy az anonimitás megőrzése mellett megossza gondolatait a közösséggel.
Mennyire követted az országos közélet eseményeit?
Az emberrel a közösségi médián és az okoseszközökön keresztül akarva-akaratlanul sok minden szembejött. Magamtól sosem kerestem rá bizonyos személyekre, maximum egy felugró hír hallatán vagy olvasása után igyekeztem egy objektív képet kialakítani az adott szituációval kapcsolatban.
Nagyon fárasztó volt mindegyik politikai oldal kampánya, már márciustól kezdve. Szerintem megalázó szintre süllyedt a magyar politika és a hozzá tartozó vitakultúra.
Honnan tájékozódtál?
Megmondom őszintén, próbáltam vegyesen a hazai ex-kormánypárti, illetve ellenzéki vagy független sajtó híreit összevetni, illetve a YouTube-on keresztül nemzetközi és hazai szakértőket követni. Ezekből pedig kialakult a saját véleményem egy-egy személyről vagy témáról.
Elmentél szavazni?
Igen, elmentem. Eddig minden választáson véleményt nyilvánítottam a szavazatomon keresztül.
Mi alapján döntötted el, hogy kire adod a szavazatodat?
Ha az ember a szívére teszi a kezét, akkor elmondhatjuk, hogy az otthonról hozott értékrend nagy szerepet játszik az egyénszintű politikai véleményformálásban, azonban ez szerintem csak a csapásirányt adja meg, nem pedig egy feltétlen, élethosszra szóló elköteleződést.
Igyekeztem a saját életem tapasztalatain keresztül szemlélni az évek alatt bekövetkezett változásokat. Véleményem szerint egy ember a múlt tapasztalatai, ígéretei vagy eseményei alapján tud következtetéseket levonni a jövőre vonatkozóan, és személy szerint nekem ez határozta meg a döntésemet, melyet két szempontból hoztam meg: egyrészt cégvezetőként és alkalmazott kollégákért felelős személyként, illetve magánemberként a hétköznapi életem tükrében.
A két szempont egyébként meghökkentően különböző véleményt formált bennem. A cégem vezetése és az adózás tükrében az elmúlt évek alatt azt tapasztaltam, hogy sok mindenben javult a helyzet országos szinten. Solymáron az önkormányzati választások pár éve változást hoztak, amihez úgy álltam hozzá, hogy ugyan az én választásommal nem egyező többség folytatta a község menedzselését, azonban a változás sok esetben utat tör magának – különösen ha a megszokott személyek/berendezkedés alatt már mindössze stagnálás volt tapasztalható. Azonban vezetőként és magánszemélyként is olyan anyagi többletterhekkel kellett szembesülnöm, amiikre nem számítottam, illetve sajnos kezdetét vette az ellentétek kirajzolódása a hagyományosan sváb közösség, valamint az újító lakosság és vezetés között.
Magánemberként talán a legjobban az zavart, hogy nagyon kevés emberrel lehetett megértetni az értékrendemet és a politikai véleményemet anélkül, hogy ha kiejtettem a számon a hozzám legközelebb álló pártot, ne kaptam volna instant bélyeget, és onnan kezdve úgy éreztem, hiába folytatom a véleményem kifejtését, az nem talál megértő fülekre.
Szerencsére a családom és a baráti közegem nagy részben olyan emberekből áll, akikkel ez gond nélkül megvalósítható volt, még olyan esetben is, amikor különböző pártokkal szimpatizáltunk, de tudom, hogy ez manapság nagyon ritka. Így tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam.
A másik dolog, ami magánemberként zavart, hogy az egészséges, jó minőségű magyar élelmiszerekhez való hozzáférés szinte kizárólag komoly tervezést igénylő logisztikával tudott megvalósulni, pedig egy (valaha) agrár dominanciával rendelkező országban ennek nem szabadna így lennie.
Ezek tükrében a szavazatomat az alábbiak szerint osztottam meg: Fidesz a listán és Mi Hazánk Mozgalom egyéniben. A Fideszre a globális helyzet miatti kontinuitás fenntartása és az adórendszer kedvező kialakítása miatt szavaztam, a Mi Hazánk Mozgalomra pedig az agráriummal kapcsolatos álláspontjuk és a közbiztonság kapcsán a Bűnvadászok által végzett, alulról szerveződött, kőkemény segítő munkájuk miatt.
Mit vártál a választásoktól?
Leginkább azt, hogy ne alakuljon ki egy 2/3 aránnyal, számottevő ellenzék nélküli parlamenti felállás, és egy arányosabb párteloszlás legyen az elkövetkezendő négy évben. Azt tippeltem, hogy a parlamenti helyek 45%-ban Fidesz, 43%-ban Tisza és 12%-ban Mi Hazánk Mozgalom arányban fognak megoszlani, és valahol ezt tartottam volna egy egészséges felállásnak.
Hogyan élted meg a szavazás napját?
Követtem az eseményeket, a magas részvételi arányokat figyelve ambivalens érzéseim voltak.
Hogyan értékeled az eredményeket, és milyen érzéseket váltottak ki belőled?
Megdöbbentem, és az első pár napban aggodalommal töltött el az eredmény és a hozzá kapcsolódó nyilatkozatok. Első sorban a Fidesz körüli mély csend, illetve a Tisza párt vezetőjének stílusa és megnyilvánulása. Továbbá belegondoltam abba, vajon mennyire ideális az országnak egy olyan párt bő 2/3-os felhatalmazása, mely még egy négyéves ciklust sem vitt végig parlamenti ellenzékben.
Most hogy vagy?
Azt érzem, sok kérdésben jó lenne tisztán látni annak ellenére, hogy természetesen ilyen rövid idő alatt ez nem lehetséges. Próbálom minimalizálni a hírek olvasását, sokat sportolok, és sok időt töltök a hozzám közel állókkal. Elszomorít azonban, hogy ugyanolyan intenzitással hallom politizálni az embereket, mint kapmányidőszakban, amit arra vezetek vissza, hogy valójában mindenkiben kicsit még bizonytalanság van a jövőt illetően — akár a Tiszára, akár más pártra szavazott.
Követed-e a választások óta történteket?
Minimálisan, de ha nézek is bármilyen politikai tartalmat, inkább azt érzem, bosszant, mintsem segít, úgyhogy hagyok időt magamnak és a kormánynak is.
Mit vársz az új kormánytól?
Vegyes érzéseim vannak, de remélem, a velük kapcsolatos fenntartásaimra idővel rácáfolnak. Szerintem ideológiai értelemben rendkívül heterogén szavazótáboruk van, és ezt nagyon nehéz lesz egyben tartani. Ez nem kritika a részemről, sem nem ellendrukker kijelentés, hanem csak egy vélemény.
Nem is a kormány, hanem inkább a civil emberek felé lenne az az elvárásom, hogy tartsuk tiszteletben a választási eredményt, és ne azzal legyünk elfoglalva, hogy a „bezzeg régen” és a „na megmondtam” mondatokkal tovább idegesítsük egymást. Oldaltól függetlenül. Mindenkinek az az érdeke, hogy a következő négy évben jó legyen az országnak, és a globális krízisek közepette ez nem egyszerű feladat senkinek, aki a kormányt fogja.
Szerinted (általában és az utóbbi időben) van hatással a személyes életedre, a környezeted hangulatára a politikai helyzet?
Igen, mindkettőre. Ahogy említettem, nagyon ebbe az irányba ment a fókusz, és ez a mai napig nem igazán csillapodott.
Van-e ezzel kapcsolatos kívánságod?
Elsősorban az, hogy ne könyveljünk el senkit ilyennek vagy olyannak azért, mert elmondja, majd pedig kifejti, kire és miért szavazott. Én sokat gondolkoztam azon, hogy egyáltalán megosszam-e itt nyíltan a pártállásomat, de arra jutottam, hátha ezzel tudok példát mutatni vagy segíteni másoknak arra vonatkozóan, hogy egy nemzet vagyunk. Tisztelnünk kell a másik ember véleményét, és abba kell hagyni az általánosítást.
Illetve a jövőre nézve azt kívánnám, ha ezzel kapcsolatban a politikusok, főleg a pártok vezetői is példát mutatnának, például nyílt, kulturált érvelés vagy intelligens vita keretében. Bár ehhez sajnos olyan vezetőkre lenne szükség, akik retorikailag és kulturálisan erre alkalmasak, illetve van bennük alázat az általuk vezetni kívánt nemzet iránt. Bocsánat, hogy ezt mondom, de erre szerintem egyik pártvezető sem volt teljesen alkalmas…
Mit tehetnél te, és teszel-e valamit ezért?
Valójában a saját környezetemben igyekszem a nyugodt hangvételt és a politika irányzattól mentes összetartást propagálni. Természetesen kulturáltan érvelni és vitázni civilként is lehet, hiszen a politika az életünk része. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy akivel beszélünk, az is ember, a honfitársunk. Célszerűbb szeretni egymást és összetartani, mint veszekedni, széthúzni, minősíteni. Ez lenne a célja ennek a kezdeményezésnek is, amire felkértek, és amelyet örömmel és megtiszteltetésként fogadtam.
Sólyom Ági — Solymár online
