Solymár első írásos említésének 750. évfordulója adja az aktualitást, és a lehetőséget, hogy a település két jellegzetes korszakára visszatekintsünk, melyekből két legfontosabb műemlékünk is származik.
A búcsú ideje alatt – szeptember 9-12-ig naponta 12 és 20 óra között – a középkorba kalandozhatnak az érdeklődők az Apáczai Csere János Művelődési Házban rendezett kiállításon. A fő attrakció egy holografikus installáció lesz – melynek segítségével körbenézhetünk a Szarkavár korabeli falai között – valamint két élethű, térbeli makett Solymár két legfontosabb műemlékéről, a várról és a templomról, áthidalva pár száz esztendőt. A múltidézést eredeti régészeti leletek és olyan fotórészletek segítik, melyek ritkán látott dolgokat hoznak testközelbe.
Milbich Tamással és Fekete Jánossal – a modellek megálmodóival és készítőivel – Jármy Éva beszélgetett:
Milbich Tamás a vármakett referenciamodelljét, a holomodell prezentációs filmjét készítette
– Laikusok számára mondanál két mondatot a technikáról, hogyan készül?
– A holomodell egy speciális megjelenítési forma, ami egy egyszerű érzék-csalódáson alapul. Az üvegszerű felületek tükörképén a fekete háttér nem látható, csak a világos színek. A prizma 3 oldalára 3 különböző kameraszögből vetítünk térben mozgó alakzatokat 45 fokos eltéréssel egymáshoz viszonyítva. Ezek együttesen azt az illúziót keltik a nézőben, hogy az előtte lévő térben lebeg az adott látvány.
– Milyen apropóból, milyen céllal készült a holografikus installáció? Mi lesz a sorsa?
– A holografikus installáció azért készült, hogy a lehető legizgalmasabb, legmodernebb módon mutathassuk be a település egyik legrégebbi helytörténeti értékét, a solymári várat. Az installációs szerkezet a kiállítás után a művelődési ház tulajdonába kerül, ez később más, hasonló prezentációkhoz, kiállításokhoz is felhasználható lesz.
– Hogyan és mikor kezdted el a vár-rekonstrukciós látványrajzokat?
– A várral kapcsolatos érdeklődésem nagyjából hat évvel ezelőtt kezdődött. Azóta olvasom, keresem, kutatom a hozzá kapcsolható információkat. Ennek az érdeklődésnek az eredménye a honlapon a kiadványunkban publikált gótikus és reneszánsz kori rekonstrukciós kísérletem. Itt kell megemlítenem Szalay Gábor építész nevét, akinek 2007-es munkája komoly inspiráló hatással volt rám, ami egyben az alapjait is képezték az én modellemnek.
– Mennyire hitelesek ezek a rekonstrukciók, milyen előképeket vettél alapul?
– Az, hogy valójában hogy nézhetett ki a vár, senki sem tudja. Ráadásul sohasem mutathatott teljesen végleges és stílusában egységes képet fennállásának 200 éve alatt. Hitelesnek tehát csupán annyiban mondható, amennyiben a hozzá kapcsolható kutatható és fellelhető információk is hitelesek. Magyarán ha a rekonstrukcióban hiteles elemeket veszünk alapul, nagyjából hitelesnek mondható maga a rekonstrukciós elképzelés is. Az én modellemnél a korszakba illő analógiákon, okleveleken, tanulmányokon, szakdolgozatokon, korábbi más elképzeléseken kívül a fantáziámra hagyatkoztam. Tehát szubjektív, idealizált, de hiteles képet láthatunk a várról.
– Egy ilyen kiállítás esetében fontos-e a tudományos megalapozottság?
– Ha szakmai szemmel nézzük a rekonstrukciót, akkor elengedhetetlen. Ha csak elképzelni szeretnénk, akkor is, hiszen hiteles szakmai alapok nélkül nem tudnánk sem történelmi korszakokba helyezni, sem pedig építészeti periódusokba elhelyezni az elképzelésünket. A tudományos megalapozottság tehát nagyon fontos szempont. Az érem másik oldala viszont az alkotói szabadság, ami picit megoldja az olykor merev szakmai szempontokat. Ez okozhat meglátásbeli különbségeket, de ez természetesnek mondható minden rekonstrukciós kísérletezésben.
Fekete János, a maketteket és a holomodell szerkezetét készítette
– Mi a kiállított makettek célja, apropója, sorsa?
– Számomra abszolút hobbi a makettek készítése, saját magam szórakoztatására csinálom és a meglévő terepasztalom díszítése céljából. Az itt látható modellek apropója az, hogy egy várat már régóta meg akartam építeni és mivel solymári vagyok, kézenfekvő volt a választás, hogy melyik legyen. A templom megépítése, pedig már egy régi célom volt. A kiállítást követően a terepasztal díszei lesznek, illetve önálló makettekként is kiállíthatók bárhol, bármikor.
– Milyen méretarányt, anyagot használsz?
– Ami a méretarányt illeti, a vasútmodellezésben alkalmazott 1:87-es arányt használom. Papírral, fával és hungarocellel, valamint gipsszel, vízfestékkel dolgozom, és persze elengedhetetlen az is hogy kötélidegekkel rendelkezzem olykor. A világítást ledes lámpákkal oldom meg.
– Hogy készül egy ilyen makett?
– Fotókból és egyéb műszaki rajzok alapján, ha van, előkészítem építészprogrammal, majd kicsinyítem és kiszerkesztem a szabásmintákat hozzá. A nagyon aprólékos részeket lézerrel kivágatom, a többi kézi munka.
– Milyen képzettséggel rendelkezel, vannak-e egyéb hasonló munkáid?
– Az építőiparban dolgozom, hobbim a vasútmodellezés, makettezés rajzolás, festés, tetoválás. 2013 októberében megnyertem egy magyar viszonylatban igen nívósnak számító makett-versenyt , az “Indul a bakterház” című diorámámmal, ami ma is ki van állítva a Miniversumban. (A kiállítási anyagból egyébként további öt makettet én készítettem el. Ezek a dürnsteini apátság, a melki apátság, Wartburg vára, a tatai vár és a budapesti Vajdahunyad vára.)