November 12-én, szombaton 19 órakor a Sivasakti Kalánanda Táncszínház lép fel a művelődési házban (Templom tér 25.). A program egyik különlegessége, hogy a Solymáron élő legendás, Erkel Ferenc-díjas zongorista-énekes-zeneszerző, Lerch István komponálta az előadás zenéjét.
Vajon mi inspirálta a V’Moto-Rock, Charlie, Demjén Ferenc és sok más előadó halhatatlan slágereinek szerzőjét, hogy ilyen műfaji kitérőt tegyen? Sógornőjét, Zboray Antóniát, a táncszínház művészét kérdezte a művelődési ház csapata:
„Istvánnal nagyon régi az ismeretségünk, 15 éves lehettem, amikor testvéremmel, Enikővel összekerültek. Mivel akkoriban a Szkéné Színházban, később az Arvisura Színházi Társulatban játszottam, rendszeresen megnéztük egymás fellépéseit” – meséli Antónia. – „Nekem a társulat volt a mindenem, fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt. Még mielőtt véget ért volna ez a korszak, megismertem Somi Pannit, az indiai táncművészet legavatottabb hazai képviselőjét, sőt magam is elkezdtem tanulni tőle ezt a számomra lenyűgöző mozgás- és kifejezési formát. Ez nem volt könnyű, évek telnek el, amíg „nézhető” lesz valaki. Egy előadás eleinte úgy zajlott, hogy mi, többiek be-bekapcsolódtunk egy-egy kisebb szereppel Panni szólótáncába. Idővel közösen elkezdtünk kialakítani egy új színházi formát, talán az én bátrabb, alternatív színészi hozzáállásomnak is köszönhetően. Majd jött egy lehetőség, hogy csináljunk egy darabot, amihez Istvánt kértük fel, hogy írjon zenét. Ő eddig is figyelemmel kísérte, és nagyon érdekesnek találta a kísérletezéseinket, de akkor azért fel volt adva számára a lecke, hogyan is kezdjen a feladathoz? Aztán kialakult a módszerünk: Panni felvetett egy ötletet, kitaláltuk hozzá a forgatókönyvet, majd István kapott tőlünk egy-egy fogalmat – például tűz, karma vagy félelmetes erdő – illetve különféle indiai ritmusokat. Ezeket használhatta a komponáláshoz. Csodálatos és mindannyiunkat inspiráló volt a közös munka, ő nagyon élvezte a feladatot, a zenéjével pedig befogadhatóvá, könnyebben fogyaszthatóvá vált az egyébként nehéz, meditatív, másfajta időben létező műfaj. A klasszikus, frontális tánc helyett mára egy, az európai ember számára is élvezhető, tematikus, történetmesélő táncszínházat hoztunk létre, amiben együtt él a tánc, a színészet és a bábművészet. Ehhez rengeteget adott István zenéje, nem beszélve profizmusáról, emberi hozzáállásáról, igényességéről, mindig vigyázva, hogy a legjobb minőségű legyen a hangzás.”
2012 és 2016 között öt előadás készült, ezek részleteiből láthatunk válogatást most Solymáron. A látvány és a zene különféle helyszínekre, korokba, hangulatokba repíti majd a közönséget.
„Biztosak vagyunk abban, hogy Istvánnak is nagyon sokat jelent ez a bemutató, gondolatban együtt leszünk majd.”
apaczai.com/solymáronline