Ami a makóiaknak a hagyma, a szegedieknek a paprika, az nekünk solymáriaknak a cseresznye.
Schmiedhammer solymári német gazdának köszönhetjük az első cseresznyefát, miután a közeli községi erdőben talált egy olyan fát, amelyik szép, kemény cseresznyét termett. Az erről származó oltóággal oltotta be a János (Johanneskirsche) cseresznyefákat. A cseresznye feltűnő, ragyogó fényéről kapta a Solymári politúr nevet, de társneveként elterjedt a Solymári gömbölyű, a Politúr hertz, és a Solymári szív cseresznye kifejezés is.
A fényesen ragyogó bordó-piros Solymári politúr mind a kereskedők, mind a fogyasztók kedvencévé vált, így a Solymárról érkező gazdáktól nagy tételben hamar felvásárolták a budapesti piacokon.
A XIX. század végén a solymári cseresznyetermesztés nagyobb méreteket öltött, a község önálló termesztőkörzetté vált.
1895-ben, az országos statisztika szerint Solymáron 1098 cseresznyefa állt, és a feljegyzések szerint 1950-ben még voltak a községben kijelölt fák, ahonnan nemesítés céljára rendszeresen vittek oltóvesszőket.
Ennek emléket állítva ültetett 50 solymári cseresznye facsemetét a Solymári Településüzemeltetési Kft. a Sportpálya melletti önkormányzati terület rendezvényhelyszínére. E solymári hungarikumunk 4 darab porzópárjukkal összesen 54 új faként, szép sorban ültetve bővíti ezentúl Solymár zöldhálózati rendszerét.
SolymárOnline
