Szombathelyi születésű, lúdólba bújó püspök, ki a bortermelők és pásztorok patrónusa

499
Szombathelyi születésű, lúdólba bújó püspök, ki a bortermelők és pásztorok patrónusa
Fotó: Kiskert Vendéglő, Siófok

A 316-ban (más források szerint 317-ben) született római katonából lett Szent Márton püspök valóban a kora középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, és nekünk, magyaroknak pedig különösen kedves, hiszen Savariában, a mai Szombathelyen (bizonyos források szerint a mai Pannonhalmán) született, így nem csoda hogy a Nyugat-Dunántúlon, sőt mi több, az egész Kárpát-medencében visszaköszön neve és a személyéhez köthető szobrok, hagyományok, népi hiedelmek.

A legenda szerint, Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. Az állatok azonban gágogásukkal elárulták, és így kénytelen volt a püspökséget elvállalni.

E legenda alapján fogyasztották el Márton napján “Márton lúdját”:
“aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik”. Ezért eszünk mind a mai napig Márton napján libát, kacsát és összességében szárnyasokból készült finomságokat. Régi idők szerint Márton napja volt az utolsó alkalom a nyilvános húsfogyasztásra. Továbbá ezen a napon minél többet iszik valaki, annál több erőt és egészséget vesz magához. E jeles nap, így az újbor ünnepe is, melynek Márton a “bírája”.

Vas vármegyében mind a mai napig mívelik a Márton napi vesszőhordást, és a pásztorok megajándékozását. Ez volt a Szent Márton vesszeje, melynek ahány ága van, annyit malacozik majd a disznó.
A Márton napi pásztorjárás és vesszőzés burgenlandi szokás, de jól ismert a távolabbi német területeken is. Mások szerint, ezen a napon nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztul a jószág.
Szintén német nyelvterületről terjedt el a “Martinsumzug”, mely fáklyás felvonulás a Szent Márton jócselekedeteit szimbolizáló fényt juttatja el a mai kor emberéhez.

Szent Mártont, Magyarország pártfogóját rendszerint római katonaként ábrázolják, miként köpenye felét egy koldusnak adja.

Meteorológiai megfigyelések is kapcsolódnak ehhez a naphoz: “ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barna, kemény tél várható”. “Márton napján ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál”. A liba csontja is meghatározó volt erre a célra, ugyanis ha az fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha barna és rövid, akkor sáros.

Népi hiedelem ide vagy oda, fogyasszuk egészséggel a sült libacombot, libamájat, libatepertőt, avagy a ludaskását, vagy éppen egy tál forró libalevest szeretteink körében!

Jó étvágyat!

SolymárOnline