„Mentális védőoltás” a függő szülők gyermekeinek – Megtartották az EGy6. Konferenciát

502
„Mentális védőoltás” a függő szülők gyermekeinek – Megtartották az EGy6. Konferenciát
Forrás: Kovács Bence/Magyar Máltai Szeretetszolgálat.

Négyszáz szakember és a témában érintett részvételével hatodik alkalommal rendezett konferenciát a szenvedélybeteg szülők Elfeledett Gyermekeiért a Máltai Szeretetszolgálat október 17-én. A találkozón szó esett többek között a gyermekkori traumák és a későbbi mentális problémák összefüggéseiről, a függőség „öröklődésének” megelőzéséről, a szenvedélybeteg szülő elgyászolásáról és a közösségi addiktológiáról – elsősorban azzal a következtetéssel, hogy „nincs egészség lelki egészség nélkül.”

Magyarországon becslések szerint csaknem négyszázezer gyermek életére hat közvetlenül a szenvedélybetegség problémája. E sérült családi közegben élő fiatalokat, illetve a már felnőtt érintetteket és a velük foglalkozó szakembereket segítik a Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának programjai, támogató csoportjai, kiadványai, online felületei – így az évente megrendezett Konferencia is a szenvedélybeteg szülők Elfeledett Gyermekeiért.

Csaknem négyszáz vendég részvételével tartották a hatodik EGy Konferenciát október 17-én a Hotel Bara nagytermében. Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy még az olyan megoldhatatlannak tűnő társadalmi problémát tekintve is, mint a szerhasználat, a legkisebb sikerért is megéri mindent megtenni. „Akkor kezdődhet el változás, ha valakinek van embere, van valaki, aki melléáll. A Máltai Szeretetszolgálat jelmondata a hit védelme és a szegények szolgálata – bár sokan azt gondolják, a munkánk inkább a mondat második felére irányul, én szeretném megköszönni azt is a munkatársaknak, hogy életben tartják a hitet, hogy érdemes segíteni.”

A Fogadó Pszichoszociális Szolgálatnak az elmúlt öt évben megjelent segítő kiadványait, a szenvedélybeteg szülők gyermekeit célzó segédanyagok, foglalkozástervek és játékok eszköztárát, az országszerte már többezer érintettet segítő AAP (Apa, anya, pia) csoportok működését ismertette Frankó András családterapeuta és Kormos Piroska szociálpedagógus, a Máltai Fogadó és az Apa, Anya, Pia program két vezetője. A függő szülők felnőtt gyermekeinek 2019 januárjában indított első segítő csoport óta már tizenkét tízalkamas csopotfolyamat zárult le, és a fővárosi központon túl vidéken – Egerben, Bonyhádon, Győrben és Kecskeméten – is tartanak csoportokat. Mindemellett egyéni konzultációval, pár- és családterápiával, tréningekkel, workshopokkal, akkreditált képzéssel segítik a diszfunkcionális családban élő felnőtt és kiskorú gyermekeket, illetve a szakembereket.

Frankó András elmondta, lehet, hogy cseppnek tűnik a tengerben, de számukra nagy eredmény, hogy egyre többen nyíltan beszélnek a témáról. „Korábban elfeledett gyermekeknek neveztük a függő szülők gyerekeit, eljutottunk addig, hogy láthatatlan árvák lettek, és reméljük, láthatóvá válnak.”
Előbbi kifejezés a konferencia, utóbbi a novelláskötet címe, melyek az elmúlt öt évben több ezer embert értek el és hívták fel a figyelmet különböző módokon a szenvedélybeteg szülők mellett felnővő gyerekek ügyére.

A konferencia első nagyelőadását dr. Makara Mihály, az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért (EGyELV) elnöke, a Szent László Kórház főorvosa tartotta az ártalmas gyermekkori tapasztalatok (ACE) hatásairól. „Akár azt hiszed, hogy sikerülni fog, akár azt, hogy nem fog sikerülni, igazad lesz!” – utalt az előadó egy aforizmával arra, hogy az egészséges belső hozzáállás megóvása és megerősítése a legszükségesebb feladat. A gyerekkori családi és környezeti traumák, az ACE-k (mint az érzelmi, a fizikai és a szexuális bántalmazás, az érzelmi és a fizikai elhanyagolás, a válás és a szülők közti erőszak, drog és alkohol a családban, depresszió, börtönviselt családtag jelenléte, kollektív és közösségi erőszak, gyerekek közti kegyetlenkedés) átélése jelentősen megnöveli a későbbi deviáns életvitel, önkárosító magatartás és más traumatikus események valószínűségét. Minél több ACE-t élt meg valaki gyermekkorban, annál magasabb nála például az ADHD kialakulásának, a felnőttkori szerhasználatnak, abortusznak és spontán vetélésnek, öngyilkosságra késztető gondolatok megjelenésének, az önsértésnek, az öngyilkossági kísérleteknek, a mentális betegségnek a kockázata.

A pozitív gyerekkori élmények (jelen lévő támogató barát, tanár, örömforrást és sikerélményt jelentő szabadidős tevékenység lehetősége, kapcsolat kortársakkal, szomszédokkal, következetes napirend stb.) legfontosabb közös nevezője a biztonságos kapcsolat megléte: azok az akár több traumát átélt gyermekek, akiknek volt lehetőségük bizalmasan kapcsolódni, sokkal kisebb arányban folytatták a tanult negatív viselkedésmintákat. Makara doktor felhívta rá a figyelmet, hogy a pozitív gyermekkori élmények és a biztonságos kapcsolódási lehetőség megteremtése „mentális védőoltás-sorozatot” jelent a gyerekek számára. „Nagyon sokszor nem a gyermek működése a kóros, hanem a környezete” – tette hozzá, gondolatait azzal zárva, hogy nincs egészség lelki egészség nélkül, ezért a legfontosabb a megelőzés: a mostani generáció gyógyítása egyúttal a következő generációt érintő prevenció is.

A Hatókör Műhely gyerekdráma és szociodráma vezetői, Horváth Kata Klára, Pados Eszter és Menyhárt Felícia egy függő családban élő gyerekeknek szervezett szociodráma-csoport tanulságait ismertették. A csoportban és az ahhoz kapcsolódó nyári táborban a gyerekek közösen írtak egy mesét, amelyet el is játszottak, és a kitalált szereplőkről, történésekről készített rajzaikkal együtt egy könyvet készítettek belőle. A munkafolyamat lényege az volt, hogy a gyerekek problémás élethelyzete helyett az erősségeket tartották szem előtt, biztonságos keretet adva segítették a játékot a közösen létrehozott keretek között. A résztvevő gyerekek szimbolikus síkon, egy képzelt világban kapcsolódtak egymáshoz, együtt játszva és könnyen megértve egymást, olyan kérdéseket járva körül, mint hogy mit kezdünk a gonosszal, milyen eszközeink vannak egy ártó dolog megszelídítésére, saját magunk megóvására, a saját világunk biztonságossá tételére. A megtartó közeg belső folyamatokat is elindított: néhány hónap múlva a gyerekek maguk fogalmazták meg az igényt, hogy szeretnének a csoportban explicit módon is beszélni az otthoni dolgaikról.

A Máltai Szeretetszolgálat pomázi Boldog Gellért Szakkórház Addiktológiai Osztályán április óta végzett munkáját dr. Petke Zsolt szakmai vezető mutatta be. „A változás első színtere a terápiás közösség. Egy jó terápiás intézmény ezért otthont ad, nem kezelést” – jegyezte meg. Mint mondta, bio-pszicho-szocio-spirituális modellben gondolkodva, a közösséghez tartozást, a függő ember világban betöltött helyének megtalálását célul kitűzve, a függőséget a kapcsolódás problémájának látva lehet tartós változáshoz hozzásegíteni a betegségben érintett embereket. A klinikai és a közösségi addiktológia közti különbségek kapcsán dr. Petke Zsolt hangsúlyozta, hogy spiritualitás nélkül nincs felépülés a függőségből. Döntő jelentősége van annak, hogy a felépülő függőt képessé tegyük három érzelemre: a reményre, a hálára és az alázatra. „Az egyetlen érzés, amire nem lehet inni, a hála” – idézte az intézmény egyik segítettjét az előadó.

Dr. Mucsi Georgina, Békési Tímea és dr. Kassai Szilvia PhD kutatása kapcsán a szenvedélybeteg szülők elgyászolásának tapasztalatairól beszélt. Felhívta rá a figyelmet, hogy a gyász a veszteségek kapcsán jelentkező komplex érzelmi-fizikai-kognitív reakció, és nem lineáris folyamat, tehát jobbára érzelmi kontrollvesztettséggel, kuszasággal jár együtt. Mintegy negyvenkét életesemény kapcsán tapasztalnak gyászt az emberek, nemcsak halálesetek nyomán. A függő szülők gyermekeinek gyászfolyamata speciálisabb, mert először a gyerekkor elvesztése, majd az úgynevezett fantáziaszülő (a gondolatban megformált, ideálisnak, gondoskodónak képzelt szülő) elvesztése miatti gyász kezdődik meg, sokszor még akkor, amikor a szülő még él. A függő szülők gyermekeinek gyászfeldolgozását nehezíti a szülővel való ambivalens viszony, illetve az az állapot, amikor a gyászoló maga sincs tisztában pontosan azzal, mi a gyásza tárgya. A függő szülők gyermekeinek gyakran csak a szülők halála után fordul önmaguk felé a figyelmük, és egyszerre kell megküzdeniük egy évek óta halmozódó érzéshalmazzal. Dr. Mucsi Georgina az önismeret, az öngondoskodás jelentősége mellett a búcsú gyógyító erejét emelte ki: a búcsú kimondásával a gyászoló felnőtt gyermekek szabadságot kapnak arra, hogy a saját életüket kezdjék el élni ahelyett, hogy a szüleik múltját bogoznák tovább.

A konferencia délelőtti rézét Hoffmann Katalin klinikai szakpszichológus és Kovács András Péter humorista zárták, ők a Láthatatlan árvák című kiadvány és a Töltsd velünk! podcast hatásáról, illetve visszhangjáról beszéltek. Beszámolójukból kiderült: az olvasói és hallgatói visszajelzések azt mutatják, a könyv és a podcast hatására sokan felismerték saját érintettségüket, és fordultak a Szeretetszolgálathoz vagy más segítíkhöz. Beszéltek a jövöbeli tervekről is, melyek között szerepel az országos sikert elérő Láthatatlan árvák című könyv filmes feldolgozása, valamint egy videóklip készítése is. Kovács András Péter csatlakozva a konferenciát megnyitó Vecsei Miklós máltai alelnök, valamint Frankó András szavaihoz megjegyezte, ha csak egy embernek is tud segíteni a podcast vagy a könyv abban, hogy elinduljon a gyógyulás útján, megérte elkészíteni.

A találkozó délutáni részében a Tandem színház előadását kerekasztal-beszélgetés követte, majd három szakmai műhelymunkán, egy színházterápiás workshopon, egy mesékre épülő gyászfeldolgozást bemutató foglalkozáson, valamint a szenvedélybeteg szülők kamasz gyermekeivel végzett munkáról szóló kerekasztal-beszélgetésen vehettek részt az érdeklődők.

A teljes konferencia visszanézhető a Máltai Szeretetszolgálat Youtube csatornáján:
A Mátlai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának weboldala: http://kimondhato.hu/ 

Kérdések és válaszok gyerekeknek, fiataloknak: http://apaiszik.kimondhato.hu/ 

Kovács András Péter Podcastja:

Magyar Máltai Szeretetszolgálat/SolymárOnline