A költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik. Szovjet mintára, munkásmozgalmi célokat szolgálva alakult ki hazánkban 1956. nyarán, de József Attila születésnapjához, csak 8 évvel később kapcsolták rendszeres ünneplését.
Ne felejtsük el azonban, hogy nem csak József Attila, hanem Márai Sándor is április 11-én született, igaz 5 évvel korábban, mint művész társa, azonban az Ő rendszerkritikus szemlélete nem szolgálta az akkori politikai közhangulatot, illetve célokat.
Idén, a magyar kultúra napján már beszámoltunk róla, hogy az Országgyűlés a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb és legismertebb alakja születésének 200. évfordulója alkalmából a 2022-es és 2023-as esztendőt Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánította, így az idei évben tisztelegve mind Márai Sándor, mind József Attila születésnapja előtt, egy Petőfi költeménnyel emlékezünk a magyar költészet máig élő, és kimeríthetetlen szellemi forrására.
Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma…
Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.
Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.
De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjongatnak,
Szinte reng belé az ablak.
“Kocsmárosné, aranyvirág,
Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám,
És tüzes, mint ifju babám!
Húzd rá cigány, húzzad jobban,
Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet,
Kitáncolom a lelkemet!”
Bekopognak az ablakon:
“Ne zugjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság,
Mert lefeküdt, alunni vágy.”
“Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba!…
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!”
Megint jőnek, kopogtatnak:
“Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”
Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.
Szatmár, 1847. augusztus
SolymárOnline