Cserkészek élete a járvány alatt

1153

Folytatjuk sorozatunkat, melyben helyi egyesületeket, civil szervezeteket kérdezünk, hogy mi változott az életükben a járvány kitörése óta. Ezúttal 800. sz. Solymár Cserkészcsapat elmúlt hónapjairól és jövőbeni terveiről Ugron Adél őrsvezetőt kérdeztük.

Hogyan éltétek meg a járványhelyzetet, a kijárási korlátozásokat?

Mivel nem lehetett gyűléseket tartani, online oldottuk meg a találkozásokat. Ez okozott azért némi nehézségt, mert szegény gyerekek amúgy is sokat ültek a számítógép előtt. Játékos feladatokat küldtünk ki nekik, az újoncoknak a cserkésztörvényeket videóra vettük.
A korábban alakult őrsöknek könnyebb volt ez a helyzet, tudták tartani telefonon a kapcsolatot, de az alakulók formálódását nagyon megakasztotta. A gimnázistáknak, érettségizőknek volt bőven feladatuk, de a kisebbeknek különösen nagyon hiányoztak a találkozások.

Hogy telik a nyár?

Amint feloldották a korlátozásokat, kezdtünk gyűléseket tartani, kirándultunk, tábortüzet tartottunk, természetesen szigorúan betartottuk az előírásokat.
A táborok miatt izgultunk sokáig, hogy meg lehet-e tartani, sajnos a májusit le kellett mondani. Nagyon örültünk, amikor kiderült, hogy a nyárit megtarthatjuk. Elég kevés idő állt a rendelkezésünkre előtte, de sikerült mindent jól megszervezni. A szülők is bizalommal engedték el a gyerekeket, ugyanolyan létszámmal táborozunk, mint máskor.

Hogyan folytatódik a cserkészélet ősszel?

Ugyanott folytatjuk, ahol tavasszal abbahagytuk. Bepótolni nem lehet a kimaradt időt, de igyekszünk minél több programot szervezni, folytatni az összekovácsolódást a kisebbekkel, újabb tagokat toborozni.

solymáronline