Hősök napja régen

257
Kislányok a koszorúkkal.
A falu elöljárói és az önkéntes tűzoltók.

Közeledik a hősök napja, ami az év ünnepei közül talán a legszomorúbb. Mi, solymáriak a két világháború solymári hőseiről emlékezünk ezen a napon a Templom téren álló emlékműnél.

Hősőknapi ünnepség
Frontharcosok

Az emlékmű 1924-ben épült Jablonszky Géza tervei alapján. Akkor még csak az első világháború hőseinek neve került föl a márványtáblára, hiszen senki sem gondolta, hogy lesz újabb háború, és további neveket kell felírni az emlékműre. Az emlékmű gondozását és díszítését Wenczel Márton (1891-1965) vállalta el, aki részt vett az első világháborúban, ahonnan szerencsésen hazatért. Ezzel emlékezett azokra a bajtársaira, akik elestek a fronton. Ezt a feladatát élete végéig teljesítette. Eredeti foglalkozása kőműves volt, de a második világháború alatt nem volt munkája, és elkezdett a kertészettel, azon belül is a mini japánkertek készítésével foglalkozni. A második világháború után a hatvanas években ő volt, aki szorgalmazta, hogy azoknak a nevei is felkerüljenek az emlékműre, akik akkor estek el.

Klupik József

Az emlékművön található sok-sok név mögött személyek, sorsok, családok vannak. Mint például Klupik József, aki 1939 januárjában házasodott, és két hónap után már be kellett vonulnia katonának. Szorgalmasan írta a leveleket feleségének, amiben aggódását fejezte ki érte és a szüleiért. Győrben volt a kiképzésük, onnan még többször hazalátogathatott a családjához. 1942 május 12-én volt utoljára itthon a kisfia keresztelőjén, ekkor látta őket utoljára, ugyanis kivezényelték a Don-kanyarhoz, ahonnan már nem tért haza. Felesége – akit kitelepítettek Németországba a négyéves kisfiával – már nem ment többé férjhez, élete végéig várta haza férjét.

Koszorúzás
Koszorúzás 1935-ben

A szervezők kezdetektől fogva nagy gondot fordítottak a hősök napi megemlékezés lebonyolítására. Minden év május utolsó vasárnapján reggel 8 órakor szinte az egész falu lakossága gyülekezett a Községháza előtt, ahonnan indult a menet a József utcán (régen József főherceg, ma József Attila utca) végig a Templom térre, a hősök emlékműig. A koszorúkat fehér ruhás mirtuszkoszorús lányok vitték. A falu három zenekara felváltva játszott, a különböző szervezetek is képviseltették magukat, itt voltak például a frontharcosok is, akiket nagy tisztelet övezett, a leventék díszegyenruhában, a Mária lányok hófehérben. Az emlékművet fellobogózták, előtte pedig sóderból készítettek szőnyeget különböző motívumokból. Az első sorokban ültek a hadiözvegyek és a falu elöljárói. Az ünnepi beszédek elhangzása után helyezték el a megemlékezés koszorúit. A végén a Himnusz hangjaival zárták az ünnepséget.

Draxler Tamás törvénybíró mond ünnepi beszédet
Jablonszky Géza és családja

Elischné Draxler Erzsébet
A fotók a szerző archívumából valók