Február 23-án, szombaton 19 órától önfeledt szórakozást ígérő programmal, Méhes Csaba pantomimművész „néma tréfakoktéljával” várja a műfaj iránt érdeklődőket az Apáczai Csere János Művelődési Ház.
„A solymári színházteremben már többször megfordultam. Magam is waldorfos szülő vagyok, így örömmel segítek, ha hívnak, a végzős darabok mozgásbeállításában” – meséli Méhes Csaba. – „A 23-án látható Pantomix előadás érdekessége, hogy ez volt az első önálló pantomim-estem. 1987-ben ezzel kezdődött szóló pályafutásom. A darab persze rengeteget változott az évek során. A jeleneteknek van egy stabil vázuk, de sok az improvizáció is, és persze, interaktív előadásról lévén szó a közönség is állandóan új helyzeteket teremt.”
A leginkább szavak nélküli, testmozgással, gesztusokkal való előadásmód eredete az ókorba nyúlik vissza, ahol a színjátszás egy szórakoztató válfajaként ismerős alakokat vagy helyzeteket jelenítettek meg, kifigurázva, utánozva őket. Ez aztán a középkori commedia dell’arte eszközeként tovább él. A XX. században a francia Marcel Marceau iskolát teremt, nemcsak az előadásmód, hanem a jellegzetes megjelenés, a fehérre festett arc, sötét, testhez simuló ruha, fehér kesztyű – a pantomimművészek kötelező kellékeivé válnak.
Méhes Csaba gyerekkorában a műfaj Magyarországon is virágkorát élte, bár ő erről akkoriban nem sokat tudott. Mindig is szerette a jó bohócokat, vagy a Chaplin-filmeket, vonzódott a színházhoz. Egy sikertelen színművészetis felvételi után édesanyja javaslatára jelentkezett a közelükben működő Dominó Pantomim Együttes tanfolyamára. Arra, hogyan leste el a szakma fortélyait, egy korábbi, a Fővárosi Nagycirkusznak adott interjújában így emlékszik vissza: „Ez egy három éves képzést volt. Délelőttönként a dekoratőr iskolába jártam, mert oda is jelentkeztem, délután öt órakor hazamentem, ettem, átöltöztem, és naponta eltöltöttem még három órát az együttes stúdiójában, hétfőtől péntekig. Minden nap mást tanultunk, jógát, balettet, jazz balettet, színészmesterséget, pantomimtechnikát, akrobatikát, nagyon sokrétű képzést adott az iskola. Ez így volt jó, mert valamilyen szinten ezeket mind tudnia kell egy pantomimesnek. Nyilván nem akrobatákat képeztek, de kézen állni, bukfencezni, tigrisbukfencezni vagy csak sérülés nélkül elesni tudni kell. A stúdiónak hála megismertem a többi pantomim-együttest és pantomimest, és beletanultam a szakmába.”
Szakmai életrajzából kiderül, hogy jó döntésnek bizonyult, hogy az előadó-művészetnek ezt a néma műfaját választotta, ami nem teljesen igaz, hiszen elrugaszkodva a klasszikus marceau-i elemektől ő gyakran énekel, zenél is a színpadon, ahogy ő fogalmaz: „szeretek kikacsintani más műfajokra is, például a táncra”.
1983-tól rengeteg formációban pantomimezik, oktat, színpadi mozgást és táncot is, koreografál, némafilmet készít, alternatív színházat csinál, zenél például a Méhekkel a Sziget Fesztivál visszatérő vendégeként. Több évtizede működik együtt időről időre az Artus Színházzal, 2002 óta a Baltazár Színházzal, játszott Jancsó-filmben, a Dr. Bubó musicalben és a Fővárosi Nagycirkuszban. Számos hazai és külföldi díj birtokosa.
Jelenleg több előadása látható a Thália Színházban. Két éve tanít a Baross Imre Artistaképzőben.
apaczai.com
