Szűcs Edit, aki elnyerte a 2017-es Év Jelmeztervezője díjat, 1993-ban diplomázott az Iparművészeti Főiskola Mesterképző Intézetében. Szinte attól a pillanattól kezdve folyamatosan tervez jelmezeket, melyek által viselői – egy korábbi színházi kritika tanúsága szerint – „lényekké válnak”. Számos hazai és külföldi színdarab és film létrehozásában működött és működik közre a mai napig, ő tervezte például a Saul fia jelmezeit is.
A „Kisképző” ötvös szakán érettségizett, de az Iparművészetin az ötvös szak mellé a fémműves szakpárt lehetett kötelezően választani, ezért váltott. „Az ötvösséget szerettem, de engem az emberi test és az anyag, tárgyak viszonya érdekelt, a fém önmagában nem, így inkább a textil-divat szakpárt választottam” – meséli.
A középiskolában szerzett plasztikus látásmódot azonban ott is jól tudta kamatoztatni. Mint mondja: „Meggyőződésem, hogy az öltözéktervezés térbeli formaalkotás a test köré, és mint ilyen, a plasztikai tudás az alapja. A természeti népek megfigyeléseiből tudjuk, hogy az első öltözékek az egész testet borító maszkok voltak, amiket a különböző szertartásjátékokon viseltek. Ez az ősi forma kezdett el érdekelni, így jutottam el a jelmezhez is. Ezért testmaszkoknak nevezem azokat a jelmezeket, amiket nem felkérésre, hanem a saját örömömre készítek.”
Szűcs Edit – párjával, Árvai György díszlettervezővel együtt – 2000 óta meghatározó tagja a Természetes Vészek Kollektívának, amely alternatív mozgásszínházként izgalmas feladatok és kísérletezési lehetőségek elé állítja a tervezőt. „Már az egyetem alatt megkerestek, az akkori Szkénéből. A független színházi csapatokkal ugyan a keretek mindig szűkösebbek, azonban a kreativitás, és a közös alkotói kaland gyakran sokkal intenzívebb, mint a kőszínházi struktúrában. Hogy a hagyományos, vagy a kísérleti munkákat kedveli jobban? Minden műfajból tudnék kedvencet említeni” – mondja. „Majd tíz évig voltam rendszeres vendég Kaposváron, a Csiky Gergely Színházban, nagyon szeretem felidézni a Mohácsi János vagy Keszég László rendezte előadásokat. Filmek közül természetesen a Saul fia, hiszen olyan sikert ritkán él át az ember! Azonban a Természetes Vészek Kollektívával folytatott közös munkák a legszemélyesebbek.”
Árvai Györggyel sok külön megbízásuk van, de sokat dolgoznak együtt is. Ilyenkor biztos, hogy „egyfajta vizuális egység születik” – tudjuk meg. „Fantasztikus, ha az ember a párjával szellemi kalandokban, közös alkotásban is részt vehet!”
A jelmezek, testmaszkok szinte szobrászi alkotások, melyek kivitelezését nem szívesen bízná másra. „Mivel nagyon szeretem a manuális tevékenységet, ezeket saját kezűleg készítem. Általában munkáim fontos része az anyag-manipuláció, az alapanyagból egyenesen születik a végső forma. A szakmában létfontosságú a tapasztalatokon alapuló gazdag anyagismeret.”
Február elején két ígéretes, Edit által jegyzett bábelőadás premierjét láthatta a közönség: a Halhatatlanságra vágyó királyfiét a győri Vaskakas Bábszínházban és a Bambiét a Budapest Bábszínházban. Utóbbinak egyedi látvány- és színvilágáról így mesél: „Nagyon szeretem ezt a munkát, azt bizonyítja, hogy a szakmám mindig nyújt új kihívásokat. A Bambi egy szomorú szép mese az élet nagy kérdéseiről. Azt gondoltuk, hogy a gyermekszobába helyezzük a történetet. Ha az állatok, valójában az ott található játékok, akkor a tragikus történetet is könnyebb elfogadni, hiszen a realitástól távolabb kerül. Minden játék-állatnak más színe van, mint a valóságban. Az őzek könnyedek, légiesek, így jött a kék szín ötlete.”
Március 24-én, az Apáczai Csere János Művelődési Házban nyílik Szűcs Edit „Színházi jelmez” című kiállítása, melyre hagyományos és kísérleti munkáiból is hoz ízelítőt, a tervektől a megvalósult darabokig.
A megnyitó után láthatjuk Willy Russell: Shirley Valentine című, nagy sikerű lírai komédiáját, mely Vándor Éva, Jászai Mari- és Tolnai Klári-díjas színésznővel a címszerepben túl van a 125. előadáson!
