Gondolatok a szeretetről

528

A karácsonyt – eredetileg – a szeretet ünnepének tartjuk. Alighanem ezért áll olyan rítusokból, amelyek középpontjában a szeretteinkkel töltött minőségi idő áll, és amelyek azt szolgálják, hogy megálljunk a pörgésben, és egymásra figyeljünk. De nem könnyű jól szeretni… Talán ennek köszönhető, hogy a karácsony nemcsak a szeretet, hanem a konfliktusok „ünnepe” is. Az alábbiakban következzen néhány gondolat a szeretetről és a szeretésről.

A magyar nyelv a szeretetről

A magyar nyelv képekben beszél, és szavainak alkotóelemeit visszafejtve egyre mélyebbre jutunk a jelentés gyökeréig. Így van ez egyik legfontosabb szavunkkal, a szeretettel is. Müller Péter ír arról, hogy a szeretet szó magja a szer szótő, amely önálló igeként nem létezik már, de ott lapul számos más szóban, és ugyanarra utal mindenhol.

A szerkezet, összeszerkeszt szavak egy több elemből alkotott nagyobb egységet, illetve több elem egy nagyobb egységbe illesztésének folyamatát, aktusát fejezik ki. A szerszám az eszköz, amivel a szerelő összekovácsolja, összeszereli a szerkezetet. A szerv és a szervezet egy kisebb egységre és az egységek nagyobb egészbe integrálódására, szerveződésére utalnak.

A szertartás során, tehát amikor szert tartunk (ahogy tort ülni is szokás), egy közösséget szeretünk egybe, és egy nagy egységélmény részeseivé válunk.

Ezzel szemben a szertelenül, tehát a szer hiánya az egység szétbomlását, szertefoszlását jelenti. A szerteágazás, a szertehányás, a szerteszórás, a szertehúzás a nagyobb egységből való kilépés, kibomlás – a szétforgácsolódás.

A szer ott lapul a világszerte, országszerte szavakban is, jelezve, hogy ezek mind egy-egy Egészt alkotnak, elemeik pedig eltéphetetlen, bár láthatatlan kötelékekkel kapcsolódnak egymáshoz. Összetartoznak.

Egyensúly a szeretetben

A szeretet az elszigeteltség ellentéte: harmonikus összekapcsolódás, közös létélmény. Az elszigeteltség szó nem a szigeten lakás felett mond kritikát, hanem az egymástól elválasztott szigetekről, a szigetekbe zárkózásról.

Mindannyian egy jól körülhatárolt sziget vagyunk. Az egyén szó is kifejezi ezt: olyan lény, akinek lényegét az a bizonyos, egyetlen én jelenti. Müller Péter azt írja, fontos, hogy megvédjük a szigetünket, hogy megőrizzük az énünket. Ha feladjuk énhatárainkat, és ezzel önmagunkat is, nem szeretet jön létre, hanem vagy belezuhanunk, beleolvadunk a másikba, vagy mások hatolnak belénk. Eltorzul az egyensúly, és az összekapcsolódás zsarnokoskodás, kizsákmányolás, kétségbeesett csimpaszkodás formáját ölti.

Ego nélkül nincs személyiség, aki szeressen, önmagunk feladása nélkül pedig szeretet nincs. A szeretet, vagyis a harmonikus együttlét az önzés és az önzetlenség, önmagunk megtartásának és elengedésének kiegyensúlyozottságából jöhet létre.

Mindannyian szigeteken élünk. De a sok szigetet hidak kötik össze, keresztül-kasul, számos irányban behálózva a szigethalmazt, összefűzve a sok apró egységet. Mivé is lennénk hidak nélkül.

Találkozás a határon

Müller Péter azt írja, ahhoz, hogy szeressünk, először meg kell találnunk saját középpontunkat, illetve megtapasztalnunk és megőriznünk országunk határát (vagyis jó viszonyt kell ápolnunk saját magunkkal, és tisztába kell jönnünk azzal, hol végződünk mi, és hol kezdődik mások énje, autonómiája). Amikor két egyén szeretetben kapcsolódik egymáshoz, mindkettő elmegy országának határáig, és a határon megfogják egymás kezét. Nem hatolnak a másikba, nem foglalják el a másik területét és hajtják igába királyát (vagyis a másik ember énjét, személyiségét). Ha szükségét érzi, bármelyikük visszaléphet a saját középpontja felé (visszavonulhat önmagába). Ilyenkor a másik nem rohan utána, hanem vár. Vár türelmesen, amíg a másik ismét késznek érzi magát arra, hogy kijöjjön a határhoz. A jó szeretetben tiszteljük egymás birtokát, és tisztelve szeretjük egymás királyát, fogalmazza meg Müller Péter. Az igazi találkozás a határon jöhet létre. De óvakodjunk a határsértéstől.

Szabó Elvira
(lelkizona.blog.hu)