A napokban a karácsony ajándékainak világában élünk. Meg a rohanáséban, a vendégségekében, a kényszerű mosolyokéban. Én ma megálltam egy pillanatra és Márai gondolata jutott eszembe. Olyan jó lenne minden nap eszerint élni!
Ajándék
És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajolok, úgy köszönöm meg.
Márai Sándor
(1900–1989)
