Az, hogy Solymáron jó a közbiztonság azoknak a polgárőröknek is köszönhető, akik fáradságot nem kímélve éjjel-nappal, ellenszolgáltatás nélkül őrködnek a falu biztonsága felett. Hlács Tibor (Kalács) az egyik legnépszerűbb köztük, bár ő hangsúlyozza: minden sikerük alapja az összehangolt csapatmunka és a két körzeti megbízott profi segítsége.
Üldözött már besurranó tolvajt, és betörőt, gyalogolt egyedül be égő házba, kergetett elszabadult ormányos medvét, és engedély nélkül árusító, gyanús külsejű családot, biztosított rendezvényt, segítette a közúti ellenőrzést végző rendőrök munkáját. Éjjel-nappal szolgálatban van, ám azt, hogy mindez mivel jár csak kevesen tudják.
Ha hajnali háromkor hívják, hogy gyanús autót vagy gyanús mozgást látnak valahol, azonnal ugrik. A telefonja mindig be van kapcsolva, állandó készenlétben áll. Akkor is, ha vasárnap két szomszédot kell kibékíteni, vagy egy ártalmatlan sikló miatt pánikba esett családot megnyugtatni.
Csak azt nem tudja a mai napig elfogadni, ha ismeretlen számról hívják, azt pedig végképp nem érti, hogyan jelenhet meg a Templom téren másnap az a tolvaj, akit előző nap ért tetten robogólopáson.
Solymáron jelenleg tizenöt-húsz polgárőr dolgozik. A legfiatalabb 18 éves a legidősebb 40 múlt. Mindannyiuknak van főfoglalkozása, hiszen meg kell valamiből élni. A fennmaradó időben napközben, hajnalban vagy éppen késő este vigyáznak a rendre. „Nem vagyunk sokan, de éppen elegen” – mondja Kalács, majd arról beszél, hogy a községben és a környéken tevékenykedő polgárőrök hihetetlenül gyorsan szolgálatba tudják helyezni magukat, ha úgy adódik. Ilyenkor gyorsan érkezik az erősítés. Szükség is van erre, hiszen az élet sokszor produkál olyan helyzeteket, amelyekre nem lehet felkészülni. Ekkor kell igazán csak találékonyság és lélekjelenlét, mert egy polgárőr korántsem intézkedhet olyan hatáskörrel, mint egy rendőr. Ám ha egy rendőr mellé két polgárőr jut, így együtt máris sokkal hatékonyabban tudnak fellépni szükség esetén. „Egy brigád vagyunk, ez a lényeg” – hangzik a summázat.
