Baján épül az ősök dereglyéje

1889
Az Ulmer Schachtel megépített mása, egy ulmi baráti körrel a fedélzetén a Dunán Vácnál 2006-ban – Fotó: Ambach Mónika

Egy eredeti nagyságú Ulmer Schachtel (ulmi dereglye) megépíttetését határozták el Baján. A hajó emléket állít majd a 18. században dél- és középnémet területekről Magyarországra vándorlóknak, akik szaktudásukkal, illetve szorgalmukkal jelentősen hozzájárultak a török idők után az ország újjáépítéséhez.

Az emlékmű a német nemzetiségű magyarok elkövetkező generációt származásukra emlékezteti majd – fogalmazták meg az ötletgazdák, a Bajai Német Önkormányzat, a Bácskai Németekért Közalapítvány és a Bácska Német Kulturális Egyesület – hiszen őseik túlnyomó részt ilyen hajókon érkeztek az új hazába.

A hajó megépítésének legfontosabb célja, hogy egy különleges tanítási helyként egy úgy nevezett tanösvény sajátos formájában oktatási célokat szolgáljon. Történelem és népismeret órán segítse a tanulókat a magyarországi németek történelmének és kultúrájának jobb megismerésében. A hajó fedélzetén lévő faépületben ugyanis diák- és turistacsoportokat, de egyéni látogatókat is lehet fogadni azzal a céllal, hogy közös projekteket és kiállításokat valósítsunk meg.

Mi is az az Ulmer Schachtel?

Az ulmi dereglye egy lapos folyami hajó, amely a dunamenti svábok 18. századi kivándorlásának szimbólumává vált. Nevét egy korabeli stuttgarti képviselőnek köszönheti, aki az Ulmban gyártott dunai hajókat egyszerű felépítésük miatt doboznak (Schachtel) nevezte. Ulmban egyébként „Ordenare”-nak hívták, ami arra utal, hogy ezek a hajók 1712 óta „ordinari” azaz menetrendszerűen közlekedtek Ulm és Bécs között.
Szerkezetük nagyon célszerű volt, mivel a hajót csak egy irányba, a folyón lefelé használták. Amikor megérkezett a célállomásra, szétszedték és a fát továbbhasznosításra eladták.

Építési módjára jellemző még az úgynevezett „Schopperfuge”, melynek segítségével a hajót a beáramló víztől védték, illetve szigetelték. A hajópadlón és a hajófalon a deszkák közötti réseket ugyanis hosszúszálú mohával tömték ki. Ennek a tevékenységnek − amit „schoppen”-nek neveznek, − köszönhetik egyébként az ulmi hajóépítők a nevüket, ugyanis „Schopper”-nek hívják őket.

A hajók nagysága és alakja az idők folyamán állandóan változott. Elérték a 15-22 méteres hosszúságot és a 2-5 méteres szélességet is. A hajófal kb. egy méteres volt. Középen állt egy fakunyhó, ahol a telepesek rossz idő esetén menedéket találhattak. A hajót 2-2 rúddal, illetve evezővel irányították, melyek a hajóorrban és a hajófarban voltak elhelyezve.

14500723_1139344156143268_303749417558589008_o

Forrás: zentrum.hu