Ha valaki látta a vasárnapi koncertjén a művelődési házban, nehezen dönthette el, hogy a személyisége vagy a profizmusa a vonzóbb. Andreával a koncert előtt beszélgettünk.
A népszerű énekesnő nyolc éve él Solymáron. Kislánya, Rozina már kilenc éves, és ahogy mondja, a házhoz még két elvetemült macska is tartozik. Hogy miért nem kutya? „Azt nem lehet csak úgy otthagyni egy napra, mert ahogy ránéz az emberre, képtelenség kibírni lelkiismeret-furdalás nélkül” – mondja.
Annak idején azért költözött ide, mert tökéletesnek tartotta a falu adottságait. „Solymár és a környezete gyönyörű, Pest pedig közel van. Ma már úgy érzem, beépültem ide, szeretnek, bár ez a falu nem az a bizalmaskodó, hátbeveregetős hely. De ha harmadszorra is találkozok valakivel, az már megkérdezi, hogy vagyok. Azt, hogy már nem számítok ’gyüttmentnek’, hogy elfogadtak, onnan tudtam meg, hogy amikor bementem a hentesboltba, és az eladó rám nézett, majd hátrament, és onnan hozott friss húst” – teszi hozzá mosolyogva.
Az énekes színésznő, aki magát egyszerűen csak zenésznek titulálja változatlanul elfoglalt. „Végigdolgoztam az egész nyarat, és Rozina mindenhol velem volt. A héten már új darabot próbálok a Turay Színházban, és folyamatosan koncertezek. Közben azért tudatosan ügyelek arra, hogy maradjanak időszakok, amikor a magánélet az első.”
És vajon mennyire foglalkoztatja a jövő? „Jó pár évem ment arra rá, hogy folyamatosan rettegtem attól, mit hoznak az elkövetkező évek. Aztán rájöttem: a Jóisten mindig megsegít annyira, hogy az élet fontos dolgait magától elrendezi. A lényeg, hogy az éppen aktuális számla rendben ki legyen fizetve, a többi nem számít. Ami pedig Solymárt illeti, én lennék a legboldogabb, ha itt élhetném le az életem.”
Azt sem tagadja, mindig is volt benne egy kíváncsiság, miben tudná még kipróbálni magát az éneklésen, műsorvezetésen és a színészeten kívül. „Egy B terv mindig jól jön az embernek. Ezért is gondolkodom most azon, hogy könyvet írok” – árulta el.