Ha valaki pontosan tudni szeretné, milyen lehet egy klasszikus mesterember, olyan, akiről lassan csak a történelemkönyvekben és regényekben olvashatunk, annak vele kell találkoznia.
Egyike az utolsó mohikánoknak, ugyanúgy, mint a többi kihalóban lévő mesterség képviselője. A hatvankilenc esztendős solymári díszítőfestőn kívül – abból az osztályból, melyben ő végzett – már csak hárman űzik ezt a mesterséget az országban. Hasonlóan magas szintű képzésről nem is tud azóta sem, legfeljebb OKJ-s tanfolyamokon tanulható még ez a szakma. Magántanítvány sem nagyon jelentkezik. „Mindenkit csak az érdekel, mennyit lehet ezzel keresni, de amikor szembesülnek azzal, mennyi munkát, odafigyelést, utazást igényel ez a szakma, előbb-utóbb lemorzsolódnak” – mondja.
De mi is az a díszítőfestés? Gondoljunk csak középületeink csodás belső falfestéseire, az aranyozásokra, vagy éppen a templomi szobrok magával ragadó, élénk színeire. Mindez az ő kezük munkáját dicséri. Akárcsak az Országház megannyi aranyozása, falmintája, és a solymári templom szobrai melyeken ő dolgozott.
Elisch János alapvetően mesterembernek tartja magát, nem művésznek. Mégis szinte ugyanazokkal az eszközökkel és anyagokkal dolgozik, mint a régi nagy festők. Rejtélyes szavakat és eszközöket használ, minden mozdulatából árad a szent elhivatottság. A kezében van minden, vagy inkább a lelkében. Órákig képes a szakmájáról beszélni, és az ember közben azt érzi, bármeddig folytatná, fáradhatatlanul. Nem véletlen, hogy amikor a solymári templomban a műemlékvédelem szakembere meglátta az általa újjávarázsolt szobrokat, csak annyit mondott: Eddig ezek nem számítottak műemléknek, mostantól viszont azok lesznek.
A falu központjában álló háza is különleges. Már az épület külső falát is egy secco díszíti, ám belül még több meglepetés fogadja az embert. Elisch János ugyanis számtalan kidobott, pusztulásra ítélt tárgyat keltett újra életre. Gyönyörű képkeretek, tükrök, bútorok újultak meg a keze alatt. A legszebb talán az a több mint száz éves hálószobabútor, mely most a lakás egyik dísze.
Különleges kérésekkel is megtalálják
Nemrég egy Angliában élő, magyar származású filozófus kérte fel, hogy működjön közre budapesti lakása könyvtárszobájának kialakításában. „Nekem kellett asztalost ajánlani, mert a megrendelő olyan mestert keresett, aki valóban a saját két kezével alakítja ki a 3 méteres könyvespolc bonyolult cirádáit” – meséli. Jele a Capet-liliom (egy ősi francia királyi család hajdani szimbóluma), mely minden munkáján megtalálható. Hosszú évekkel ezelőtt egyszerűen megtetszett neki, azért választotta. Műhelyében jelenleg 3 szobor vár restaurálásra…