Amikor Hamvas Mártont, a Solymárért kitüntető cím legújabb birtokosát hallgatja az ember, rögtön feltűnik, milyen gyakran beszél feladatról, kötelességről. Talán, nem véletlenül.
Hetvenhárom éves múlt. Sikeres vállalatvezető, közéleti ember, a solymári vár kutatásának és népszerűsítésének egyik fő támogatója. Munkája kapcsán beutazta a fél világot, ám az utazás a szenvedélye is. Így adódott, hogy 86 országban járt, amit nem sok ember mondhat el magáról. Mégis sokszor eszébe jut az a solymári sváb kisfiú, akit 1957-ben nem vettek fel a középiskolába, mert az édesanyja hittanra járatta. Így lett először lakatosinas.
Ám a hajdani lakatosinast hihetetlen ambíció hajtotta, és hajtja a mai napig. Így szerzett számos szakmát, érettségit, majd diplomát. Ott volt az első paksi reaktor beüzemelésénél, és dolgozott vízerőmű építkezésen Irakban– éppen az Irak-Iráni háború idején –, az orenburgi kompresszorállomások szerelésénél, a Szovjetunióban, valamint turbinaszereléseken Németországban.
„Mindenütt nagyon gyorsan asszimilálódtam” – válaszolja, mikor azt kérdezem, mi lehetett a titka. Talán a gyökereimnek is köszönhetem azt amit korán megtanultam: „Nem szabad megalázkodnunk, de nem is kell fejjel menni a falnak” – teszi hozzá. Egész életében ehhez tartotta magát. És persze ahhoz is, hogy bármilyen feladatot mérjen is rá az élet vagy a munka, azokat mindig el kell végezni.
Felesége a Felvidékről származik, két fia van és négy unokája. Az egyik fia építészmérnök, a másik borász.
Nem érzi azt, hogy lassan hetvennégy éves. Tavaly hajóval megkerülte Dél-Amerikát. Legközelebb pedig Grúziába és Azerbajdzsánba készül.
Hamvas Márton a Solymárért kitüntetést a hősök napi emlékünnepségen veszi át, ami ebben az évben május 28-án, szombaton 11 órakor kezdődik a Templom téren álló Hősök emlékművénél. A megemlékezésen Lányi Zsolt, nyugalmazott országgyűlési képviselő mond majd beszédet. Ekkor adják át a Német Nemzetiségi Önkormányzat – Solymár által alapított Német Nemzetiségi Díjat is.