Melyik szülő gondol arra, hogy ha gyerekét megbízza azzal az egyszerű feladattal, hogy minden este ő terítsen meg a vacsorához, olyan készségeket fejleszt, amelyek a sikeres iskolakezdéshez elengedhetetlenül fontosak?
Pedig ez így van! Azzal, hogy a gyerek tennivalót kap, fejlődik önállósága, felelősségérzete és feladattudata, az evőeszközök elhelyezésével játszva gyakorolja melyik a jobb és bal oldala, arról nem beszélve, hogy mindenből pontosan annyit kell az asztalra készítenie, ahányan asztalhoz ülnek.
Minden család és gyerek életében jelentős eseménynek számít a beiskolázás. A szülők sokszor bizonytalanul állnak a kérdés előtt, hogy vajon alkalmas-e az iskolai életre a gyermekük? Meg tud-e birkózni majd azokkal a feladatokkal, esetleges nehézségekkel, melyek az iskolában várnak rá? És ami a legfontosabb, jól érzi-e majd ott magát?
Öt részes sorozatunkban ezt a témát járjuk körül és ötleteket adunk arra, hogy a testi, érzelmi, értelmi és társas fejlődés területén, hogyan segítheti a család az iskoláskorba cseperedett gyermekét abban, hogy az új környezetbe zökkenőmentesen beilleszkedjen, és felkészülten feleljen meg a kihívásoknak.
Soha ne felejtsük el, iskolaérettség egy belső érési folyamat eredménye. Ingergazdag, a gyermekre figyelő környezetben egy „átlagos”, egészségesen fejlődő gyerek előbb-utóbb mindent elsajátít, ami az iskola megkezdéséhez szükséges. Siettetni nem érdemes. Ne kérjük számon a fejlődést, mert épp az ellenkező hatást váltjuk ki és gyerekünk szorongani kezd.
A testi érettség
Mivel a jó fizikai erőnlét már csak az iskolatáska cipelése és a hosszantartó egy helyben ülés miatt is elengedhetetlen, az iskolaérettség egyik fontos feltétele a testi érettség. Iskolába járni az eddigiektől teljesen eltérő, fizikailag is nagyobb megterhelést jelent a gyerekek számára.
A megfelelő testi fejlettség nemcsak a körülbelül 120 cm-es magasságot és 18-20 kg-os testsúlyt jelenti, hanem ami ennél is fontosabb, a jobb- vagy balkezesség egyértelművé válását és a nagy- illetve finommozgások, összerendezettségét.
Ugye minden családban van tükör? Ennél hatásosabb eszköz a testdominancia rögzüléséhez nincs is. Bár a lányok sokkal jobban szeretnek a tükör előtt billegni, a fiúknak is jó móka lehet különböző mozgásokat utánozni a tükörrel szemben. Közben mutassák és nevezzék meg saját testrészeiket vagy végezzenek utasítás szerint különböző mozgásokat. Még jobb, ha felváltva tesszük mindezt, igazán szórakoztató, ha apa vagy anya fogja meg a jobb bokáját a bal kezével.
Közlekedés, takarítás, rendrakás, vásárlás közben használjuk tudatosan a térirányt jelentő szavakat és máris sokat tettünk a téri tájékozódás fejlesztése érdekében.
Az elegendő mennyiségű és sokféle mozgás feltétele és legfőbb segítője is az idegrendszer fejlődésének. Töltsenek a gyerekek minimum napi 1 órát szabad mozgással, lehetőleg a friss levegőn. Hintázzanak, csúszdázzanak, biciklizzenek, másszanak fára, focizzanak, labdázzanak – mindez jótékonyan hat nemcsak a mozgás, hanem a többi készség fejlődésére is.
Nem kell nagy beruházás a finommotorika fejlesztéséhez sem, elég, ha segít a gyerkőc babot, lencsét, gombokat vagy egyéb apró dolgokat válogatni. Csipeszelje fel a szárítóra a zoknikat, sőt le is csipeszelheti! A bónusz ebben az, hogy közben még a pár fogalma is rögzül. Fűzzünk penne tésztát vagy szívószál darabkákat cipőfűzőre, hurkapálcára, ez utóbbinál a színek sorrendjét is meghatározhatjuk. Ha pedig hétvégén almás pitével szeretnénk megörvendeztetni a családot, adjunk a gyereknek a nyers tésztából egy kis darabkát, gyurmázza, formálja kedve szerint, ügyesedjenek csak az ujjai.
Holnap arra adunk ötleteket, hogy hogyan lehet kedvet csinálni a rajzoláshoz azoknak a gyerekeknek, akik messze elkerülik a ceruzát.