A Bauernhaus-Solymár külső és belső munkálatai egyre több, a ház előtt elsétáló embert késztetnek megállásra, és a kíváncsiságtól hajtva egyre többen be is jönnek és körülnéznek a házban.
Így történt, hogy egyik nap Rákos Péter, a Madách utcában lakó kőszobrász-restaurátor is betért. A nyolcvan éves hibátlan belső ajtókat látva elámult. Azonnal smirglipapírt ragadott, és elmagyarázta a festőknek, hogyan kellene eljárniuk. Szakmai tanácsát meg is fogadtuk: az ajtókat csak lecsiszolják, de nem festik újra. Az ablakok esetében sajnos nem választható ez a technika, hiszen sok helyütt az elrohadt ablakkereteket újonnan kellett csináltatni, emiatt az új faablak színe igen eltérne a régi festettől. Ezért úgy döntöttünk, hogy a belső ablakokat – ahogy ez a sváb házakban szokásos volt – fehérre, a külsőket zöldre festjük.
Két belső ajtóra hetek óta keresünk rézkilincseket, és lám, Rákos Péter műhelyében ezeket is megtaláltuk. Köszönet érte! Miközben Péter műhelyében keresgéltünk, elmondta, mivel is foglalkozik az utóbbi időben. Szó szót követett, és megszületett egy kiállítás terve. A téma illik a Tájházhoz, talán búcsúra meg is tudjuk szervezni.
Szalay Gábor építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, Solymár épített örökségének nagy ismerője. Őt is meghívtuk a házba, mert fontos volt számunkra a véleménye, hogy a felújítás során ne kövessünk el nagy hibákat.
A házban dolgozó munkások a felújítás hónapjai alatt egyre jobban kötődnek az épülethez. Csodálatos látni, milyen szeretettel és elővigyázatossággal javítgatják, festik például az istálló ablakkeretét, tisztítják a beszennyezett téglákat, vagy polírozzák a nyolcvan éves ablak-riglik (kilincsek) többrétegű festékét. Jobbnál jobb praktikus ötleteikkel mindenki hozzátesz valamit ahhoz az egységhez, amit közösségnek hívunk. Szemmel láthatóan új közösségi tér, újfajta találkozóhely kezd kialakulni a tájházban.
Hartmann Hilda
(bauernhaussolymar.blogspot.hu)
