Június 4-én Solymáron is megemlékeztek a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulójáról. Dr. Szente Kálmán polgármester ünnepi beszéde után Kiss Csaba plébános megáldotta a nemrég elkészült emlékművet, melyet a magyar nemzetért bemutatott, ünnepi szentmise követett a templomban.
Dr. Szente Kálmán polgármester ünnepi beszéde a solymári Trianoni Emlékmű avatásán:
“Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Solymáriak!
Nemzetünk 1100 éves kárpát-medencei történetében voltak súlyos viharok, nagy – szinte nemzethalált vizionáló – csatavesztések és vereségek. Akkora veszteségre és igazságtalanságra azonban soha nem volt példa, mint az első világháborút lezáró békeszerződésekkel okozott pusztítás, amely teljesen megcsonkította 1000 éves hazánkat. E békeszerződést pontosan 100 évvel ezelőtt írták alá, de hatásai a mai napig mérgezik a Kárpát-medence lakóinak az életét.
Magyarország a békeszerződésekkel elvesztette termőföldjének 61%-át, erdeinek 88%-át, a vasúthálózat 62%-át, a kiépített utak 65%-át, arany- és sóbányáinak, vas- és egyéb érclelőhelyeinek szinte teljes egészét.
A legnagyobb veszteség azonban a lakosságot érte: közel 3,5 millió magyar nemzetiségű honfitársunk lett egy csapásra idegen államok polgára. És – bár a békeszerződésekben a nagyhatalmak és csatlósaik mindenféle jogokról hazudtak – a magyarok jó részét elüldözték, a magyar nemzetiségű lakosok pedig a mai napig jogfosztottak új hazájukban. Gondoljunk csak arra, hogy például a székely vagy a magyar zászló kitűzése Romániában ma is büntetést von maga után, vagy ha egy felvidéki vagy kárpátaljai honfitársunkról kiderül, hogy felvette a magyar állampolgárságot, súlyos retorziókra számíthat.
Ez a békeszerződés nemcsak igazságtalan volt, de elvetette a további konfliktusok magját, ami egyenesen vezetett a következő – még borzalmasabb – világégéshez.
Sok ország ünnepli a Trianoni Békeszerződést és a többi akkori diktátumot (ezek voltak a Versailles-i, a Sain Germain-i, a Neuillyi, Sevres-i szerződések, amiket összefoglalóan Párizs környéki békéknek szoktunk nevezni). Ünneplik, pedig ha belegondolnak, valamennyien rosszul jártuk. A Magyar Királyság Európa egyik megbecsült, gazdag országa volt. Ha megmaradt volna gazdasági potenciálja, elkerültük volna az újabb háborút, és nem süllyed Kelet-Európa arra a szintre, ahonnan visszatérni a gazdagabb országok lakóinak életszínvonalára, még 30 évvel a kommunizmus bukása után is csak hosszútávú vágyaik lehetnek.
Azok a nagyhatalmak bántak így el velünk, azok oktattak ki bennünket igazságból, azok kényszerítették ránk ezt a szörnyűséget, amelyek akkor még gyarmatosítók, más népek elnyomói, kizsákmányolói, rabszolgatartásból meggazdagodók voltak.
Ha itt egy pillanatra megállunk, és hazánk mai helyzetét és a mai Európa vezetőinek megnyilatkozásait hallgatjuk Magyarországgal és hazánk mai politikájával kapcsolatban… hát bizony erős az áthallás!
Mit jelent nekünk ma Trianon emléke?
Engedjék meg, hogy egy mai személyes élményemet idézzem fel. Ma délelőtt Hargita megye vezetése kétórás videokonferenciát rendezett, amin közel 90 (hazai és határon túli) polgármester és megyei elnök mellett jómagam is részt vettem, mert a testvértelepülések és testvérmegyék vezetőit is meghívták rá. Jó volt együtt lenni a kollégákkal, hallgatni szavaikat, gondolataikat, amelyek nem az elkeseredést, a panaszokat sorolták sorstragédiánkra megemlékezve, hanem a bizakodás, a jövőbe vetett hit sugározta át őket.
A konferenciát a kormány nevében köszöntötte Semjén Zsolt is:
„Erős Magyarországot építünk erős nemzettudattal, annak tudatában, hogy a magyar állam nem pusztán egy adott terület lakosainak közigazgatási szolgáltatója, hanem a magyar nemzet politikai önkifejeződése, végső értelme; célja a magyar nemzet fennmaradása és fejlődése.”
A miniszterelnök-helyettes felidézte, hogy ennek alapján alkották meg az alaptörvényt, amely kimondja: Magyarország felelősséget visel a külhoni magyarságért, ennek mentén zajlik a Kárpát-medencében korábban elképzelhetetlen nagyságrendű gazdaságfejlesztés, identitáserősítés, és azzal, hogy minden magyar teljes jogú állampolgár lehet, megtörtént a nemzet közjogi egységesítése. Szavai szerint szembe kell nézni azzal, hogy:
„az ezer év jogán” mindent visszakövetelni irrealitás,
a megoldást az Európai Uniótól várni naivitás,
a megváltozott etnikai arányokra hivatkozva Trianonba belenyugodni pedig árulás.
Valóban, meg akarunk maradni magyarnak, mert annak a csodának, amit magyarságnak nevezünk, ennek a zseniális nyelvnek, heroikus történelemnek, egyedülálló kultúrának mi vagyunk az örökösei, annak az értékgazdaságnak, amit csak mi őrizhetünk meg magunknak és adhatunk az egyetemes emberiségnek. De csak akkor lehet megmaradni magyarnak, ha a teljes magyarság megmarad. Mert ha eltűnne az erdélyi, vagy a felvidéki magyarság, az egyetemes magyarság csonkulna meg.
Befejezésül engedjék meg, hogy felidézzem Böjte Csaba testvér mai gondolatait:
Ha Európa és hazánk történelmét bármikor vizsgáljuk, mindig akkor volt fejlődés, jólét és biztonságos élet, amikor az egyes emberek, közösségek, nemzetiségek megbékéltek, kiegyeztek egymással, összefogtak és közös akarattal igyekeztek a világot jobbá tenni.
Kívánom, hogy minden magyar között legyen ezekben a kérdésekben teljes egyetértés és a Jóisten, a magyarok istene adjon erőt nekünk és határon túli nemzettársainknak, hogy ez a munka sikeres legyen.”
solymáronline
Fotó: Szima Roland
