Az elmúlt hetekben, hónapokban nagyszerű érzés volt kimenni az utcára, beszélgetni barátokkal, ismerősökkel, munkatársakkal, mert látványosan megszaporodtak a piros-fehér-zöld zászlók, a nemzetiszín szalagok, mindenki boldogan és – a sikereink láttán – büszkén szurkolt a magyar focistáknak és a napokban az olimpiai versenyzőinknek. Jó és felemelő érzés most magyarnak lenni!
Nagyszerű ajándék számunkra, hogy idén ebben az emelkedett hangulatban ér minket augusztus 20-a, Magyarország hivatalos állami ünnepe, államalapító Szent István király napja. Azé a Szent Istváné, aki a minket körülvevő akkori népek és vallások különbözőségei között őrlődő magyarokat összefogta és közös, saját útra vezette. Számomra, ma, ebben az a fontos, hogy egybe fogta a nemzetet. Nem az, hogy „nyugat” és „kelet” közül Rómát választotta – mint azt a történészek hangsúlyozzák –, hanem az, hogy egységet teremtett.
Szent László király 1083-ban tette ezt a napot az ország ünnepévé, és hiába próbálta ezt elvenni tőlünk több hatalom is, megmaradt. Ezen a napon adják át a legnagyobb állami kitüntetéseket, díjakat. Ezen a napon avatják a hazánkat életük árán is megvédeni kész katonatisztjeinket. Ezen a napon áldják meg az új kenyeret, a következő év mindennapi betevőjét. Mert ezen a napon ünnepeljük Magyarországot!
Lehet, hogy a nyaralások közepette nem tudunk úgy készülni rá, mint a többi nemzeti ünnepünkre, gyermekeink nem készülnek az iskolában, óvodában versekkel, de mégis ez a legnagyobb, legsokrétűbb közülük. Talán nem is véletlenül alakult úgy az idők folyamán, hogy manapság mindenki megtalálhatja a számára legjobb ünneplési módot. Hiszen lehet komoly beszédeket hallgatni, de lehet egész nap a Budai Várban vásározni. Lehet könnyű- vagy komolyzenei koncertre menni, tűzijátékot nézni, virágkarneválon részt venni és még sokáig sorolhatnám. A lényeg az, hogy minden korosztálynak, minden érdeklődési körnek jut kedvére szolgáló hely és mód ahhoz, hogy másokkal együtt, közösségben örüljön annak, hogy magyarok vagyunk, itt vagyunk, dicsőségesek vagyunk, és az évszázadokon át ránk törő minden veszély ellenére megmaradtunk.
Ezért szeretem ezt az ünnepet, ezért éneklem a Himnuszt, Szózatot, és ezt az egységet kellene magunkkal vigyük az év többi napjára is!