Feltűnt már, milyen sok slágerben utalnak a gyereknevelés különböző szakaszaira?
Amikor babát vársz, “ez kerek egész, bárhova mész, ez kerek egész, úgy is, ha félsz.” De nem kell félni, minden rendben lesz a szülőszobán. A testi “kerekség” elmúlik (vagy legalábbis csökken…), a világ viszont tökéletesen gömbölyű lesz. Világra jön egy kis csoda, és elmondhatjuk, hogy “valóra vált az álmunk, egy új kor csöngetett ránk”/ “s úgy örültünk, hogy majdnem mindenki sírt.”
Ez az új kor új örömöket és új kihívásokat is hoz. Nem érted, hogy korábban miben fáradtál el. Csodálkozol, hogy elfoglaltnak érezted magad, és zsúfoltnak hitted a napjaidat. Joggal érzed úgy, hogy “nincs éjszakám, se nappalom”, mert mintha ez a kettő nem válna külön…
“Alig hitted, hogy egyszer ez is eljöhet még”, de egyszercsak a baba végigalussza az éjszakát. Hurrá!
Napközben öröm követni “a nézését meg a járását, a csípőjének a ringását”, de így a házimunkára csak későn marad időd. Úgyhogy “csavard fel a szőnyeget, még ma éjjel, csavard fel a szőnyeget! A bútorokat gyorsan dobd szerteszéjjel”, és próbáld rendezni a lakásban a csatateret.
Ha a csemete azt üzeni, hogy “kicsit szomorkás a hangulatom máma”, te egyre csak azon gondolkodsz, hogy “mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod?” Mindent bevetsz, hogy megszüntesd a nyűgösködést, rossz kedvet. Elhatározod, hogy“tölcsért csinálok a kezemből”, ezen hátha jól szórakozik majd a picur.
Mikor megtanul mászni és járni, mindenhova követ. Csukott ajtónál, társaság nélkül szeretnél WC-re menni? Melegen szeretnéd megenni a levest, meginni a kávét? “Álmodj királylány!”
Az első születésnapján az ajándékok mellett azt is átadod neki, hogy “Láss csodát, láss ezer csodát!” Elhatározod, hogy rengeteg érdekes helyet fogsz neki megmutatni, és felsorolni sem tudod, mennyi mindenre szeretnéd megtanítani.
A kétéves kori dackorszakban úgy érzed, hogy csak “tekerem a szöveget, tépem a számat, De ki az, akit érdekel, hogy mi az, ami fáraszt”. Érthető, ha néha úgy gondolod, hogy “most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni”, de hamar túl lesztek a nehéz pillanatokon.
Mikor úgy tűnik, hogy “egyedül nem megy”, és van lehetőséged, hívj felmentősereget! “A nagymama mindig készen áll és mindig van ideje, és nála jobban nem szereti az unokát senki se.”
Kimozdulni ritkán van időd, pedig tudod, hogy “nem élhetek bezárva”. Ha ritkán eljutsz egy felnőtt buliba, jöhet a “jég dupla whisky-vel”.
Új törzshelyeid lesznek, például a játszótér és az állatkert. “Párduc, oroszlán, gorilla”csatlakozik a hétvégi programotokhoz.
Aztán “múlnak a gyermekévek”, mire észbekapsz, már a kamaszkori lázadásnál tartotok. Ekkor minden nap tapasztalod, hogy “miénk ez a cirkusz, mindenkinek szerep jár.” “Próbálj meg lazítani”, és fogadd el, hogy a Te szereped most inkább a háttértámogatás. A barátok és a szerelem mindennél fontosabb.
Mikor “ballag már a vén diák”, és tövig rágtad a körmöd az érettségi alatt, tudod, hogy közeleg a különválás ideje… Ezerszer elmondod neki, hogy “féltelek”, de elengeded a kezét:“Szállj el kismadár!”
Ő pedig elszáll, és magával viszi mindazt a tudást, élményt és szeretetet, amit az eddigi években kapott.
Kölcsönösen elmondhatjátok egymásnak, hogy “köszönöm, hogy vagy nekem.”
Czecz Fruzsina
(lelkizona.blog.hu)